Hamvas Béla indulása óta, sőt első megjelent írásától kezdve folyamatosnak
mondható az érdeklődése a magyar sorskérdések vagy azok egyik-másik szellemi
vetülete (főleg az irodalmi) iránt. A magyar sorsról való tudás a mai napig
észrevétlenül nőtt azzá, ami: szellemi életünk legfontosabb tényezőjévé, és a
magyar földön élő szellemnek elsősorban és mindig ezt és csakis ezt a kérdést
kellett tisztáznia - fogalmaz egy helyen. Az öt géniusz földje (1940)
Magyarország kultúrtájainak elemi világát kísérli meg felvázolni. Végig a magyar
tájon járunk, amíg ezt a könyvet olvassuk, hol az ideákra pillantva, hol a
földre vetve tekintetünket. Hamvas ismeri és szereti ezt a tájat. S a mű
indulati hullámzása, az ódától az átokhoz leszálló, majd a tragikumtól a
reményig ívelő hullámai jellegzetes magyar rapszódiává formálják művét. Az a
kapkodó levegővétel fogalmaz itt a legfontosabb helyeken, amit oly jól ismerünk
Wesselényi irataiból. Kemény regényeiből, a Buda halálából, Ady lírájából.
Hamvas Béla gondolatvilágában a nemzeti sorskérdések fontos metafizikus elemek.
Művének előzményeiről maga így beszél: Komolyan a tárgyat csak egészen kevés:
könyv érinti. Hermann Ottó egy kicsit iskolás, lapos és elavult. De korábban se
volt túl lényeges. Később Pekár Károly kísérletezett magyar nemzeti esztétikával
Taine alapján, de nagyon is epigon módra. Nélkülözhetetlen csak Fülep Lajos,
Riedl Frigyes, Prohászka Lajos, Farkas Gyula és Trócsányi György. Miért? E
szerzők műveiben kezd a kérdés égni és seb lenni. Az egész dolog kezd az ember
bőrére menni, és már nem tűr haladékot. Fülep a művészetről ír, de az alkalmat
felhasználja arra, hogy a lét gyökerébe nyúljon. Riedl hevenyészett
feljegyzéseket tesz, de ezek a mondatok minden magyarságról írt szöveg között a
legélményszerűbbek, és ezért a legmélyebbek. Itt kezdi az ember érteni, hogy
milyen szánalmasan sekély minden szó, amit valaki nem szenved el. Prohászka
Lajos könyve Riedléhez képest: nem olyan egzisztenciális, de távlatokban
sokkalta világosabb és metafizikája szélesebb. Riedl után merő szakszerűséggel e
témához nem lehetett és nem volt szabad nyúlni, már nem megoldandó tudományos
probléma volt. Egzisztenciális kérdést nem lehet megoldani, csak átélni, és
belőle kinőni. Prohászka könyve az első egységes és teljes sors átélés. De a
szerző csak átélte, nem nőtt ki belőle. Farkas Gyula irodalomtörténetében
alapvető gondolatokat közöl az erdélyi, az alföldi és a dunántúli tájról.
Trócsányi György több tanulmányban lényegbevágó fogalmakat tisztázott. Azt, hogy
mit kell nemzeten gondolni, neki köszönhetjük. Ezek a művek az Öt Géniuszról
szóló tanítás nélkülözhetetlen előzményei. Hamvas Béla 1940-41 folyamán írt
művének - a később Az öt géniusz (1959) címen írott, teljesen átdolgozott
művének ezen első fogalmazványa - nyolcvan év elteltével először láthat most
napvilágot.