Valóban létezik olyan nevű város, hogy Keszthely? - merül föl a kérdés Kőkuti
Mátéban (17) egy nyári reggelen. Ám ahelyett, hogy választ kapna erre a
látszólag könnyen megválaszolható kérdésre, Máté újabb és újabb rejtélyek
hálójába keveredik. Ráadásul szülei távollétében véletlenül megismerkedik
eltitkolt nagybátyjával, Simonnal, és a valóság egy pillanat alatt a feje
tetejére áll. Eltelhet-e egy nap alatt két nap? És évek alatt két hét? Hogyan
éljünk túl egy unalmasnak ígérkező nyarat? Hogyan kell élvezni a holdfényt? Mit
tegyünk, ha félénkek és szerelmesek vagyunk? De a nagy kérdés persze ez marad:
boldogok leszünk-e attól, ha engedelmeskedik nekünk a tér és az idő? Na jó,
egyszerűbben: összejön-e egy tökéletes randi Annával? Máté mindenesetre pont
elindul, hogy kiderítse. Milyen legyen egy tizenhét éves, ha nem reménytelenül
szerelmes? Sokszor gondolok úgy magamra, mint cirkuszi attrakcióra. Tessék, csak
tessék, itt látható Kőkuti Máté, a világ legátlagosabb tizenhét évese, a
kamaszkor minden vonása jól kivehető rajta, tessék, csak tessék, lépjenek
közelebb, vegyék szemügyre ezeket a pörsenéseket, pattanásokat, ezeket a
kiforratlan vonásokat, ezt a zavaros tekintetet, ezt a teljesen semmilyen
frizurát, ezt a hiteltelen magabiztossággal leplezett rettegést, tessék, csak
tessék, világszám! Születtem 1984-ben Siklóson, ahol (az első fejezetet
leszámítva) ezt a könyvet írtam. 2003-ban legnagyobb meglepetésemre Budapesten
találtam magam a Színház- és Filmművészeti Egyetem színháztudomány szakos
hallgatójaként, aztán még a színházrendező szakot is elvégeztem ugyanott.
Jelenleg vagyok többé-kevésbé pályakezdő, és teljes mértékben szabadúszó
színházi mindenes, vagyis diplomás rendező és dramaturg, alkalmi kabaréíró,
műkedvelő színész, valamint szenvedélyes, ám de képesítés nélküli macskaszitter.