Egy bolond száz bajt csinál A fellobogózott városház előtt impozáns rendben
várta a tömeg, hogy a polgármester elmondja jubileumi beszédét, ám helyette,
általános csodálkozásra, egy kancsal, óriási harcsabajuszos egyén jelent meg az
erkélyen, kezében fehér cérnakesztyű, fején helyes kis piaci kosár, és
barátságosan integetett. Társaságában egy sovány, magas, de jóképű,
napbarnított, szőke fiatalember is kilépett a nép elé, sárga cilinderben,
félszemén fekete monokli. A kancsal óriás negédes léptekkel előrejött, és néhány
csókot hintett a nép felé, míg a fiatalember felállt az erkély peremére, és most
látszott rajta, hogy rövid bundája alatt talpig lobogóba öltözött. Mielőtt az
ünnepi néptömeg magához térhetett volna ámulatából, harsány szónoklatba fogott.
? Tisztelt fele- és egész barátaim! Én, ifjabb Lord Hontings, Daughter Hill
örökös grófja, valamint barátom, Vucli Tóbiás, az önműködő villamosjegy
feltalálója, hivatva érezzük magunkat, hogy üdvözöljünk benneteket, kik e nagy
melegben szónoklatokra vártok itt, kínos kötelességből. Nagy marhaság ez,
felebarátaim, és ez ünnepi kényelmetlenség helyett ajánlom, hogy menjünk át
valamennyien egy jó kocsmába, néhány krigli sörre! ? Milyen igaza van ?
protezsálta barátja szónoklatát a kecses, kancsal, harcsabajuszú óriás, akinek
vörös orra olyan hatalmas és tömpe volt, mintha máris odavágtak volna hozzá egy
paradicsomot a szónoklatok végén. Helyeslése annyira meghatotta a társát, hogy
átölelte a kancsalt és jobbról-balról megcsókolta, majd folytatta harsány
szónoklatát.