Cholera-napló 190 évvel ezelőtt, 1831-ben Magyarországon kolerajárvány
pusztított. A tizenhét éves Gruber Georgina a budai Várban, az édesapja
cukrászműhelye fölötti lakásukban próbálja átvészelni szűk családjával együtt a
karantén hónapjait. A ma élőknek hátborzongatóan ismerős problémákkal kell
megküzdeniük: a közeledő, halálos kór rémével, a pánikkal, a korlátozásokkal, az
álhírekkel, a járványtagadókkal, a különböző - néha életveszélyes - gyógymódok
hirdetőivel és magával a rejtélyes betegséggel, ami egyre közelebb hozzájuk
szedi az áldozatait. Ráadásul kedvenc újságjukban, a Magyar Kurírban
rendszeresen olvashatják a beszámolókat a járvány ijesztő adatairól: hányan
betegedtek meg az ország különböző megyéiben, közülük mennyi a gyógyult és a
halott. Az ország főorvosa, Lenhossék Mihály is a sajtón keresztül próbálja
csitítani a kedélyeket, életmódbeli tanácsokat ad, és biztonságos megelőzési
módokat, vagy alternatív terápiákat ajánl, közben pedig feltétlen bizalmat kér a
városi és országos hatóságok, valamint az orvosok munkája iránt. Georginának és
a családjának egy modern kommunikációs eszközök nélküli világban kell túlélniük
a bezártságot, a szorongást, a betegségtől és a haláltól való félelmet és végső
soron akár a fertőzést is. Fábián Janka kisregényében egy régmúlt halálos ragály
történetét olvasva furcsán ismerős körülmények közé csöppenhetünk, és
megállapíthatjuk, hogy 190 év alatt sok szempontból vajmi keveset változott a
világ.