Önarckép konvex tükörben Nincs még egy költő az elmúlt bő fél század amerikai
költészetében, aki annyi fejtörést okozott volna a kritikusoknak és az
olvasóknak, mint John Ashbery. Költői pályája 1955-ben indult, de a valódi
áttörést az 1975-ös mű, az Önarckép konvex tükörben (Self-Portrait in a Convex
Mirror) hozza el a számára, mely a rákövetkező évben elnyerte az amerikai líra
hármas befutóját: a Pulitzer-díjat, a Nemzeti Könyvdíjat és a Nemzeti
Könyvkritikusok Körének Díját is. Az Önarckép konvex tükörben az amerikai
posztmodern költészet alapműve lesz, és már a megjelenése körüli években a
kortárs költészet klasszikusaként kezdenek beszélni róla. A közelmúlt
világlírájának egyik mérföldköve végre magyarul is olvasható. John Ashbery
(1927-2017) amerikai költő, műfordító, esszéista. Rochesterben született, az
ötvenes évek elejétől New Yorkban élt, s a számos kritikus és irodalomtörténész
által az utolsó nagy hatású avantgárd csoportosulásnak tartott New York-i költői
iskola meghatározó alakja lett. Több mint harminc verseskötete jelent meg
életében, köztük a talán legfontosabb, Önarckép konvex tükörben 1975-ben. A
háború utáni amerikai és egyetemes líra legnagyobb hatású alkotóinak egyike. ?Az
angol nyelven alkotó költők közül senkinek sincs nagyobb esélye Ashberynél arra,
hogy kiállja az idő szigorú ítéletét...? ? Harold Bloom ?Hivalkodástól mentes
stílus, a nyelv lenyűgöző könnyedsége, amely szinte mindig elvarázsol... Senki
sem ír úgy, ahogy Ashbery...? ? Paul Auster