Alpár Ignác Alpár Ignác a dualizmus korának egyik legtermékenyebb magyar
építésze, a historizáló architektúra kiváló képviselője volt. A neves pesti
asztalosmester, Schökl Mátyás a berlini tanulmányai során érett magasan képzett
építésszé, aki az 1880-as évek elejétől Budapesten építette fel tervezőirodáját.
E tehetséges építészeket tömörítő műhely élén a kor nagy jelentőségű megbízásait
tudta sikeresen végrehajtani. Szerteágazó kapcsolatrendszerének köszönhetően
sorra kapta a felkéréseket különösen lakóházakra, iskolákra, templomokra és
vármegyeházákra. A Magyar Királyság minden területéről érkeztek megbízások, de
kiemelten nagyszámú alkotása valósult meg Erdélyben. Széles hírnévre az
Ezredéves Országos Kiállítás történelmi épületegyüttesnek tervezőjeként tett
szert, majd a századfordulón a Tőzsdepalota és az Osztrák-Magyar Bank
pályázatának elnyerésével a pénzügyi épületek specialistájává emelkedett. Ezek
elkészültét követően a főváros legnagyobb banképületei és egy biztosítótársaság
székháza, az Anker-ház valósult meg elképzelései szerint az 1910-es évekig.
Alpár több szakmai társaságban vállalt vezető szerepet, és szaktudását sok
tervpályázat elbírálásánál kamatoztathatta. Munkásságának jelentőségét az is
aláhúzza, hogy pályáját több kiváló monográfia és számos szaktanulmány tárta az
olvasóközönség elé.