Gyermekkorom A felnőtt író és pszichológus, az éles szemű, mégis együttérző
megfigyelő tekintetével látjuk a két háború közötti román világban Kolozsvár,
Vízakna és Bukarest között hányódó családot, a megélhetésért szívós harcot
folytató édesanyát, a hébe-hóba felbukkanó apát, akinek ügyvédi praxisát a
magyar kisebbséget sújtó diszkrimináció veszélyezteti, a testvéreket és
féltestvéreket, a közelebbi és távolabbi rokonokat - megannyi elgondolkodtató
sors, dokumentumértékű megfigyelés a Polcz Alaine hagyatékából előkerült
önéletrajzi írásokban. Akkor kezdődött, hogy hallgattam. Sok mindenről
hallgattam, egészen késő felnőtt koromig. A legfontosabb, legnehezebb dolgokról
nem beszéltem. De akkor csak azért hallgattam, mert láttam, hogy ők nem értenek
engem. Úgy éreztem, hogy áthidalhatatlan távolság van köztem és a felnőttek
közt. Nem volt kellemetlen ez a távolság, mert egyébként tényleg nagyon
szeretett apám is, anyám is.