Katharina és más elbeszélések ?Az élmények, amelyekből létrejövünk, alapjában
véve mindig ugyanazok, mindegy, milyen köntösben érkeznek, emberek, erdők vagy
gondolatok formájában; gyakran, amikor belőlük egy a lélek szilárd talaját
fellazítja, és a múltat jelenné változtatja, csak halljuk a dallamot, de nem
tudjuk, hogy mindig is kivehető volt-e számunkra, vagy csak a visszhangját
véljük hallani.? GÜNTER EICH (1907?1972) az 1945 utáni német irodalom egyik
legeredetibb és legjelentősebb lírikusa, a ?szakadékokban rangrejtve lakó?
boldogság eredeti hangú, zárkózott, ám kísérletezgető kedvű költője, aki
népszerű hangjátékokat, drámai és prózai műveket is írt. Nem ritkán lírába hajló
prózaszövegei tagadhatatlanul alkati vonásokat mutatnak: dacos kimértség, elégia
és irónia jellemzik őket. Esendő hősei mégis szerethető alakok, a háború utáni
útkereső évtizedek hiteles mementói.