Könnyetlen madonnák Amikor találkozunk valakivel, és az illető hatással van
ránk, azaz napokig, hetekig vagy még tovább nem tudjuk kiverni fejünkből, akkor
valódi találkozásról beszélünk. Ilyenkor nem a mindenkori valaki győz meg minket
a valakiságáról. Hanem a tőle felénk érkező hatás oly intenzív, elemi, lényünkbe
vágó, hogy forrása szinte mellékessé is válik ? az impulzus oly mélyen hatol
belénk, hogy már-már saját tapasztalatunknak hisszük. Vagy meglehet, eleve
bírunk a tapasztalattal ? csak épp ő keltette életre bennünk. Lőrincz P.
Gabriella írásai ilyenek. Kevés írót-költőt ismerek, aki
szövegeiben-személyiségében ily mértéktelenül önazonos és önfeltáró. Akinek
megadta Isten ? vagy aki Istennel viaskodva kialkudta ?, hogy ezt megtehesse
magával. Magával, nemével, népével, nemzetével. Mert Lőrincz P. Gabriella
megélten, végletesen és végzetszerűen költő, író, asszony, anya és magyar. És
úgy él, hogy e jelzőket nem hajszolja, hanem kiérdemli. Hogy korunkban miért
kell az ilyen maguktól értetődő dolgokat kiérdemelni, megint más kérdés. Mi most
csak egyszerűen engedjük meg magunknak, hogy egy írástudó asszony mutasson
nekünk valamit. Engedjük meg magunknak, hogy hallgatunk rá. Vagy hallgatunk
vele. Vagy egyszerűen csak olvassuk. Juhász Kristóf