Szeptemberi fények ?A hatalmas alak lassan felemelkedett, a szárnyait is
kitárta. Kissé vontatottan a talajra helyezte a lábát. Elindult, karmai mélyen
felkarcolták a fából ácsolt padlózatot. A műhely most kékes fénybe borult, és az
árny beszippantotta a fiú által imént eldobott, kialudt gyufából felszálló
füstöt. Az angyal átlépte a gyufát, majd elindult a sötétségben; Ismaël és Irene
lépteit követte.? Az még csak hagyján, hogy ezernyi szobájában gépemberek százai
járnak föl-alá, pörögnek, zakatolnak, táncolnak a mindenhova bekúszó köd
szivárványszínű ragyogásában, vagy hogy az óriási villa játékkészítő
tulajdonosának magányra ítélt feleségét senki nem láthatta már húsz esztendeje.
Ám időnként sűrű feketeség szüremkedik ki az ablakok résein át, s ölt rémisztő
alakot ? hogy aztán újabb és újabb haláleset adjon okot a találgatásoknak: vajon
milyen szörnyű titkot rejtenek az erdőn túli palota termei? Vagy egyenesen:
miféle szörnyeteget? Irene és Ismaël 1937 augusztusának végén a normandiai
partvidék kék-öbölbeli idilljében, szerelmi egymásra találásuk hajnalán még csak
nem is sejtik, miféle borzalmakat tartogat számukra a nyár utolsó teliholdjának
éjszakája, amikor nyomozni kezdenek egy feltételezett gyilkosság tettese után, s
behatolnak a zseniális játékgyáros-feltaláló labirintusszerű, árnyakkal teli
birodalmába. Carlos Ruiz Zafón (1964?2020) világszerte a második legolvasottabb
spanyol író Cervantes után. 2014-ben a Penguin Classics kiválasztotta a
világirodalom történetének huszonhat klasszikusát (az angol ábécé mindegyik
betűjéhez egyet-egyet), és a Z-t A szél árnyéká-nak ítélte. Carlos Ruiz Zafón
így Charles Dickens, Jane Austen, Marcel Proust és James Joyce társaságába
került. A Szeptemberi fények a Köd trilógiájának záró kötete.