Gyilkos mintázatok - Miért lesz valakiből sorozatgyilkos, és hogyan lehet
megállítani? A Mindhunter rajongóinak kötelező Hannibal Lecter, Ted Bundy, a
Zodiákus: valódi és kitalált sorozatgyilkosok, akiknek a nevét mindenki ismeri.
Azt azonban csak nagyon kevesen tudják, hogyan működik egy sorozatgyilkos
elméje. Ezért hozott létre az FBI az 1970-es években egy különleges egységet, az
úgynevezett Viselkedéselemző Osztályt, amelynek célja, hogy megalkossa a
különböző bűnözők profilját, és így kerítse kézre az ország legveszélyesebb
bűnözőit. Dr. Ann Wolbert Burgess külső munkatársként vett részt a munkában, és
azonnal egy brutális sorozatgyilkos utáni nyomozás kellős közepén találta magát.
És ez csak a kezdet volt. A következő két évtizedben Burgess tevékeny részt
vállalt a profilozás módszertanának kidolgozásában, valamint több tucat
hírhedten erőszakos elkövető elfogásában. Most pedig közreadja szakmai
karrierének legemlékezetesebb eseteit. A Gyilkos mintázatokban bepillanthatunk
az FBI nyomozásainak kulisszái mögé: beleolvashatunk az egyes sorozatgyilkosok
korábban nem nyilvános vallomásaiba, bejárhatjuk a leghátborzongatóbb bűnügyi
helyszíneket, és megérthetjük a legkegyetlenebb bűnelkövetők működését. Dr.
Burgess az igazságügyi szakértői és a bűnüldözői munka igazi úttörője, aki
meglátásaival, forradalmi kutatásaival és a bűncselekmények áldozatai iránti
lankadatlan kötelességtudatával különleges helyet vívott ki magának ezen a
férfiak által uralt szakterületen. Ez a megrendítő, lebilincselő és már régóta
várt beszámoló hamarosan a true crime műfaj klasszikusává válik. Dr. Michael H.
Stone és Dr. Gary Brucato Mi motivál valakit emberölésre? Mi különbözteti meg az
elkövetőt a többi embertől? Egész szakmai életemben ezek a kérdések
foglalkoztattak, de sajnos nincs rájuk egyszerű válasz. Megerőszakolni,
megkínozni és megölni egy másik emberi lényt, ez a társadalom legelemibb
normáinak áthágása. Ennél durvábban nem lehet megszegni az emberi együttélés
íratlan törvényeit. Szentségtörő és védhetetlen tettek ezek, mégis, a társadalom
legkülső peremvidékére szorult sorozatgyilkos számára az emberi élet teljes és
végletes semmibevétele azt a célt szolgálja, hogy jelentést hozzon létre. Ő így
talál rá a lelki egyensúlyra. A sorozatgyilkos számára az erőszak valami
magasztosabb dolog kifejeződése... Nem azért tanulmányoztam évtizedeken át a
sorozatgyilkosokat, mert élveztem a macska-egér játékot, vagy szórakoztatónak
találtam ezeket az embereket. Nem is azért tettem, mert szimpatizáltam a
nyomorukkal, és végképp nem akartam felmenteni vagy megjavítani őket. Számomra
ez mindig az áldozatokról szólt. Miattuk tartok ki. Miattuk merülök alá a
sötétség mélyére, újra meg újra, mert ők fizetnek halálos árat a
sorozatgyilkosok önfelfedezéséért; ők a véletlenek és a körülmények vétlen
áldozatai... Egyedül az áldozatok számítanak, s ez legalább annyira az ő
történetük, mint az enyém.