Őszi középkor Ahogyan a tél és a nyár ellentéte sokkal határozottabb volt akkor,
mint a mi életünkben, olyan éles volt a különbség fény és sötétség, csend és zaj
között. A mai város alig ismeri a zavartalan sötétséget és az igazi csendet, egy
árván pislákoló fény vagy egy távoli magányos kiáltás hatását. E szüntelen
ellentétekből következett, és a formák tarkaságából - mert minden ezek
közvetítésével tolult be a szellembe -, hogy a mindennapi élet valósággal
árasztotta magából az ingereket és a szenvedélyes szuggesztiók tömegét; ez
nyilatkozott meg abban, hogy a középkori városi élet a nyers féktelenség, az
ádáz kegyetlenség és a bensőséges megindultság hangulatai között ingadozott.
Huizinga azt mondja, hogy a modern ember nem ismerheti meg a késő középkori
burgundi világot a középkori embereket mozgató mélységes szenvedély és az
ösztönöket megzabolázó szimbolikus formák megértése nélkül. Ehhez kitágítja az
akadémikus tudomány módszereit, a művészeteket és az irodalmat is bevonva
eleveníti meg a mindennapokat átható pompát és egyszerűséget, a lovagiasság
eszméjét, a szerelmi konvenciókat, a kegyetlenséget, a vallásos életet, a
halálvíziót és az udvari krónikások, művészek, államférfiak gondolkodását. A
rituálék, vágyak és érdekek működésének szuggesztív ábrázolása olyan erővel
ragadja magával az olvasót, hogy sokak tudatába ez a kép égett bele a
középkorról. Hatásának titka, hogy Huizinga sokoldalú tudósi felkészültsége mély
emberi érzékenységgel és személyes érintettséggel párosul. Könyve úgy olvastatja
magát, mint a legnemesebb irodalom. Sugárzik belőle az alkotó szellem
függetlensége, amely minden korban példát ad a gondolkodás bátorságából. A mű
első magyar kiadása, A középkor alkonya egy rövidített angol változat alapján
készült. Most, első megjelenése után egy évszázaddal először tarthatja kezében
az olvasó a könyv teljes holland eredetijének fordítását.