Obsidian ? Obszidián (Luxen 1.) Az újrakezdés szívás. Amikor Nyugat-Virginiába
költöztünk - éppen az utolsó gimis évem előtt -, nagyjából beletörődtem a rémes
tájszólásba, a szakadozó internetbe és a várható tömény unalomba. Egészen addig,
amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég
kiderült. Aztán a srác megszólalt. Daemon dühítő. Beképzelt. Tenyérbemászó. Nem
bírjuk egymást. Egyáltalán. De akkor, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon a
keze egyetlen intésével szó szerint megfagyasztotta az időt... akkor valami
történt. Valami váratlan. A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem. Jól
hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való
ellenféllel néz szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig,
amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint a vegasi
leszállópálya. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg
elhalványul rajtam a nyom. Mármint, ha nem ölöm meg addig saját kezűleg...
Daemon és Katy robbanókeveréket alkot... Az Obszidián pörgős utazásra visz, csak
úgy kapkodod majd a levegőt, és könyörögni fogsz a folytatásért. - Jus Accardo,
a Touch - Érintés írója Szereted a Vörös pöttyös könyveket? Vidd haza nyugodtan!
Tetszeni fog. 16 éves kortól ajánljuk!