A boszorkányok fehér mágiája A boszorkányhit két fő irányzatát fekete és fehér
mágiának nevezik. A fehér boszorkányság a kelta hiten, a Diana-kultuszon és
egyéb termékenységi rituálékon alapszik. A fekete mágiához, az úgynevezett
sátánizmushoz tartozik az ördög tisztelete, a sátáni praktikák, néha a perverz
szexualitás, az emberáldozat és a gyilkosság is. A sátánisták magasabb vagy
kedveltebb istenségnek tartják az ördögöt. Tehát pontosan ellentéte a keresztény
hitnek. A két variáció központi kultikus ünnepe az úgynevezett boszorkány
szabbat, amelyen általában mindkét nem tizenhárom tagja vesz részt. Így őrizték
az évezredek alatt megszerzett tudást és így adták tovább. Gyakran sajátították
el a természet bonyolult erőit a jósok, a gyógyítók és a bábák. Az éjszakai
ünnepeket szigorúan eltitkolták a hatóság és a vallási vezetők elől. Voltak
ugyan vezető férfiak és vezető nők, de nem volt hierarchia; minden beavatott egy
napon pap vagy papnő lehetett, rituálét tarthatott, vagy beavathatott egy
novíciust. A boszorkány szabbat egy kis baráti társaság minden tagját érintette.
A rituálék, mielőtt háttérbe szorultak volna, kedvelt találkozási lehetőségek
voltak arra, hogy a titkokat és a varázsigéket kicseréljék. A mágia és a
varázslás mindig is a boszorkánysághoz tartozott. Mindkettő azt állítja, hogy az
erői természetfeletti forrásokból származnak. Ha jobban megfigyeljük a mágiát,
akkor megállapíthatjuk, hogy az ügyesség, az intuíció és a tudományos
felismerések kombinációja, amelyek közül mind a három a misztikus
tapasztalatokon alapszik. Ezért a mágiát meg kell különböztetni a
boszorkányságtól.