Bram Stoker két olyan novelláját mutatjuk be, amelyek szerencsés véget érnek.
Mintha Stoker írói pályája vége felé világszemlélete szétmarcangolt
univerzumában megtalálta volna az összhangot, a harmóniát. A Drakula vendége
című elbeszélésben a hírhedt gróf személye csak közvetve jelenik meg, az
elbeszélés végén, mint egy levél írója, amely egyenesen megmentőként tünteti őt
fel. A megmentett elbeszélő, egy angol utazó a bajorországi München közelében
kirándulásra indul. Kocsisa remegve motyogja el, hogy a Walpurgis-éj következik,
a boszorkányszombat éjszakája. Az utazó elbocsátja a rettegő kocsist, és gyalog
vág az útnak. Hóviharba kerül, végül egy temetőbe jut, ahol egy kripta
bejáratánál húzza meg magát. Aléltan a földre kerül, s amikor föleszmél, a
mellén keresztben fekszik egy nagy farkas. Egy csapat katona érkezik a
megmentésére, a végén pedig kiderül, hogy kinek is köszönheti az életét. A
cigányasszony jóslatában egy boldog házas ifjú azt hallja a jövendőmondó
cigányasszonytól, hogy hamarosan meg fogja ölni a feleségét. A felvilágosult
fiatalember nem hisz neki, de utána egy sor esemény kikezdi ezt a bizonyosságot.
Így jutunk el a fináléhoz, amely végső soron igazat ad mind az okkultizmusnak,
mind a racionalizmusnak.