Schulek Frigyes (1841-1919) neve általában csak a Mátyás-templom és
Halászbástya építészeként ismert. Származása, személyisége és életútja kicsit
homályban van, csakúgy mint a többi alkotása. Mozgalmas diákévei után, majd a
budapesti Műegyetemen eltöltött egy év után a bécsi Képzőművészeti Akadémián
tanult. Itteni legnagyobb hatású professzora, a bécsi Stephansdom építőmestere,
Friedrich Schmidt elkísérte pályája nagy részén, hiszen a Mátyás-templom három
évtizedes restaurálása alatt is többször kikérte tanácsát. Hazatérése után
1872-től a Műemlékek Ideiglenes, majd állandó Bizottságának építésze lett, s így
a magyar műemlékvédelem hőskorszakának meghatározó egyénisége. Munkásságában a
műemlék-helyreállítások nem váltak el jellegükben az új épületek tervezésétől:
mindig a középkor építészetének bűvöletében alkotott. Helyreállításai közül
legjelentősebb a visegrádi Salamontorony, a jáki templom, az ákosi templom és a
pozsonyi ferences templom, de bővítette a deáki templomot és a lőcsei
Városházát. Új épületei közül a szegedi református templom és a Fogadalmi
templom a legkiemelkedőbbek. Néhány elképzelése csak papíron maradt fenn.
Emellett nagyhatású oktatói munkásságot fejtett ki a pesti Mintarajztanoda, majd
a Műegyetem professzoraként is. Farbakyné Deklava Lilla könyve elsőként mutatja
be a 19. század második felének egyik legjelentősebb magyar építészét és
műemlék-helyreállítóját, akinek munkássága európai mércével is figyelemre méltó.
A kötet számos, eddig nem ismert tervet, fényképet és családi dokumentumot is
publikál.