A világhírű, hajdanán cseh, ma már francia író műve valóságos stílusbravúr.
Kundera irodalmi esszét ír - regényformában. Az egyes tanulmányokat, a virtuális
regény kilenc fejezetét a bennük újra és újra felbukkanó, egymás útját
keresztező hősök kötik össze. Sztravinszkij és Kafka, különös barátaik
társaságában, Ansermet és Brod, Hemingway és életrajzírója Janacek és cseh
honfitársai, Rabelais és szellemi örökösei. A letűnt századok és a modern kor
nagy regényírói és muzsikusai. Ám a kötet legfőbb, valódi hőse maga a regény
művészete: a gargantuai szellem, a humor, melyből született, rejtélyes rokonsága
a zenével, három idősíkon zajló története, a harmadik, s eddig utolsó kor (a
modern regény) esztétikája, egzisztencialista bölcsessége. E bölcsesség fényében
veszi szemügyre, elemzi Kundera korunk és kultúránk nagy helyzeteit és
konfliktusait a század művészete, Céline és Majakovszkij művészete ellen
indított morális pereket, a múló eltűnő-eltűnt időt, amely bizonytalanná teszi
az én, a ma és a tegnap énjének önazonosságát, az emlékezést, mint a felejtés
egy formáját, a szemérmet, mint az egyénre épülő korszak alapfogalmát, a
napjainkban szokássá és szabállyá váló indiszkréciót, amely az individualizmus
alkonyát vetíti előre, a halál akarásának misztikus erejét, a ránk hagyott és
megtagadott szellemi testamentumokat, Európa, a művészet és a művészek elárult
testamentumait.