Tosca valaha jobb napokat látott: volt férje, rendes munkahelye, vidám
társasága, de hirtelen minden baj elérte: férjét elütötte egy autó, ő pedig
megbetegedett. Az orvos levegőváltozást javasolt neki, elköltözött hát egy
tengerparti kis nyaralófaluba házfelügyelőnek. A falubeliek görbe szemmel néznek
a betolakodóra, összesúgnak a háta mögött, nincs ki a négy kereke, tartják,
merthogy a macskáival társalog. Tosca megpróbál beilleszkedni új környezetébe,
de előbb-utóbb minden kísérlete kudarcba fullad, s valóban nem marad más
vígasza, mint a macskái - és az ital... Gina Lagorio lélektanilag riasztó
hitelességgel ábrázolja az emlékeiből élő, fantáziálgató, szeretetéhes és
alapjában véve jó kedélyű, sőt jó humorú asszony testi és szellemi leépülését,
de legalább ilyen hiteles képet ad udvartartásáról, a hol törleszkedve
hízelkedő, hol zsarnokian követelőző bolondos macskaseregletről is.