Rosamunde Pilcher legfrissebb regénye a finom hangú írónő egyúttal legnagyobb
lélegzetű műve. Két év óta dönt halomra minden rekordot, kerül a toplisták
élére. Hatalmas ívet ölel fel időben, történelmi jelentőségű eseményekben is, az
1935-től 1945-ig terjedő időszakot. Hősnője, Judith Dunbar tízéves koráig
Colombóban, Ceylonon él mint brit gyarmati tisztviselő gyermeke, aztán hazakerül
Angliába, iskolába. Tizennégy évesen meg kell válnia édesanyjától és négyéves
kishugától, akik visszamennek az apához. Judith bentlakásos iskola növendéke
lesz. Itt ismerkedik meg a semmiféle fegyelmet nem tűrő, roppant eredeti,
rakoncátlan és ellenállhatatlanul vonzó Loveday Carey-Lewisszal. A két kislány
között barátság szövődik, Loveday magával viszi Judithot vidéki udvarházukba, és
bevezeti rendhagyó, csodálatosan érdekes családjába. Loveday bátyja, Edward,
akárcsak a többi családtag, elragadó személyiség: Judith nyomban bele is szeret,
kezdetben kamaszszerelemmel, amiből később valódi szerelem lesz. De közben
elérkezik 1939 augusztusa, és a világ még nagyobbat fordul. Judith és a
Carey-Lewis család életébe beleszól a háború. Az épkézláb fiatal férfiak
bevonulnak a hadsereghez vagy a flottához, a nők a kisegítő szakszolgálatok vagy
a Vöröskereszt kötelékében veszik ki részüket a háborús erőfeszítésből.
Rosemunde Pilcher szemléletes tablót fest a háborús Angliáról, a távol-keleti
hadszíntérről; megeleveníti a hétköznapok hányattatásait, küzdelmeit, apró
örömeit. S meséje ezúttal bizony valóban arról szól, hogy egyesek élnek, amíg
meg nem halnak... A boldog befejezéssel azonban most sem marad adósunk.