Annyit már most nyugodtan elmondhatok, hogy akárcsak A nő című könyvnél - amely
alapjában véve nem csupán a nőről szólt -, menet közben már itt is tudtam,
láttam, hogy ez a könyv sem tisztán csak a férfiról fog szólni. Szerettem volna
sok mindent beletenni a férfiasság kérdéséről, a bűntudat megoldásának az
elkezdéséről, a gyászról, halálról, búcsúról, elengedésről, virágokról,
önmagamról. Tényleg sok mindent. Válaszokat egy sor kérdésre. Felvetéseket a
pasikkal kapcsolatosan. Hogy például miért élt a párom nyolc hónapig egy másik
csajjal párhuzamos életet mellettem, miközben azt bizonygatta, hogy mennyire
szerelmes belém? A minap kaptam egy ilyen e-mailt! Épp karácsonykor robbant szét
a dolog... Amikor ez a könyv készült, körbetelefonáltam egy csomó pasit, akit
ismerek. A tinédzserektől kezdve az ötvenesekig valamennyiüknek ugyanazt a
kérdést tettem fel: mitől érzik magukat férfinak. A kérdésre, hogy mitől érzik
magukat férfinak, a pasik egy jelentős része azt felelte, hogy ezen ők még soha
nem gondolkodtak, és ez a kérdés eléggé meglepetésszerűen érte őket... Holott a
nők esetében az utóbbi öt-tíz év másról sem szólt, mint hogy definiálják, mi az,
hogy nő... Úgy tűnik, ezek olyan dolgok, amelyekről a pasik általában nem
beszélnek. Vagy csak nagyon felületesen. Magáról a férfilétről... Azért nem,
mert ez teljesen magától értetődő, hogy az illető férfi. Fel sem merül, hogy ezt
bármi megkérdőjelezhetné...