Hangszálak A jazzlegenda első könyve! Ha eszembe jut Berki Tomi Csak mostanában
kezdem megérteni, miért van az, hogy leginkább időben visszafelé haladva nyernek
értelmet az évtizedek során róla kialakult mozaikképem egyes elemei. Előbb azok
a mély beszélgetések gördítik visszafelé emlékeim kerekét, amelyek alkalmával
megismertem, milyen egy tipikus Berki-sors, ráadásul az egyik ilyen eszmecserénk
egy különös vonatút során (de nem a Mende-Sülysáp vonalon!) történt. Akkor már
jó ideje kollégák voltunk a zeneakadémiai jazz tanszéken, s olykor színpadon is,
így aztán állandó közönsége lettem kifogyhatatlan és mindig frissen tartott
viccrepertoárjának, megannyi sztorijának és életvidám lényének, amelynek hitelét
intellektusa és személyének varázsa adta. Végül legelső, vele kapcsolatos
koncertélményeim (a hosszas sorban állást követő, frenetikus hangulatú
Interbrass bulik a Marczibányi téren, vagy épp egy Erkel Színház-beli
hangverseny) jutnak eszembe, s ma már talán értem, mi ragadott meg az akkor
általam még személyesen nem ismert muzsikus elbűvölő előadásában.