A kilencek Lenyűgöző, gyönyörűen megírt történet kitartásról, barátságról és
túlélésről. Méltó emléket állít a francia ellenállás soraiban harcoló nőknek. -
Heather Morris, Az auschwitzi tetováló szerzője A kilenc nő legtöbbje
harmincéves sem volt, amikor csatlakozott az ellenálláshoz. Fegyvert
csempésztek, ejtőernyős ügynökök francia földre jutását biztosították,
üzeneteket továbbítottak a helyi és a külföldi hálózatok között, menekülő
útvonalakat építettek ki Spanyolország felé, zsidó gyermekeket bújtattak fedett
házakban. Letartóztatásuk után a Gestapo vallatását és kínzását voltak
kénytelenek elviselni. Aztán deportálták őket. Némelyiküket mindössze két nappal
Párizs felszabadítása előtt, a legutolsó transzporttal indították el Németország
felé. Ismeretségük a börtönben, a marhavagonba zárt úton kezdődött, majd a
ravensbrücki koncentrációs tábor rettenetében kovácsolódott eltéphetetlenné.
Amikor átszállították őket Lipcsébe, ahol a tölténygyárban kellett robotolniuk,
már mindnyájan tudták, hogy a barátságuk életre szól. A háború végnapjaiban a
nácik felgyorsították a megsemmisítő gépezet működését, ezrével lőtték le és
gázosították el a foglyokat, tüntették el a bizonyítékokat. A még járóképes
rabokat a munkatáborokból a kivégző táborokba terelték, hogy ott likvidálják
őket. Sok ezer társával együtt a kilenc barátnő is bekerült egy ilyen
halálmenetbe, ám az út egy pontján úgy döntöttek, megkísérlik a szökést...