Bödőcs harmadik könyve a legmagasabb rangú művészet. De nem ám holmi tiritarka
férfiszerelem dicsőítése! Nem. Bödőcs vaskosan kemény, fagyott
pásztorkutya-dákójú, nőimádó művészetet szállít továbbra is, amely úgy csordul
le az olvasónak a zsarnokságot kikiáltó okoskodás és picsogás redvás falatkáit
folyton nyelni kényszerülő kiszáradt torkán, mint egy tányér ízletes
oroszlánfóka-fitymakrémleves. Mulat a Manézs! Mulassunk hát mi is, olvasó,
hiszen szerencsénkre eme abszurd cirkusz-diktatúra pusztán a szerző jól ismert,
élénk fantáziájának szüleménye, amelynek vajmi kevés köze van a valós
jövőképünkhöz. Egy a cirkusz, egy a sátor! Krúbi Jubileumra készülődik
Hettikánia cirkuszbirodalma: Luigi King uralomra jutásának harmincadik
évfordulóját ünneplik meg fenségesen. Van mit ünnepelni! Az egykori
cirkuszigazgató az áldott nép szívére hangolódván csodásan fölvirágoztatta
Cirkuszhazát: szerte az országban rózsaültetvények virítanak (s így munka is jut
mindenkinek), a gáncsoskodók már csak magukban (vagy külföldön) gáncsoskodnak -
mert hogyan is lehetne egészséges lélekkel piszkolni azt, ami maga az egészség,
őszinteség, szépség, hazaszeretet és férfias erő? Nehéz nap áll Hettikánia
Porondmestere előtt, de ő bírja a gyűrődést ennyi év után is: kufircol
(majdnem), frappáns interjút ad, nép közé vegyül, eszik, iszik, bohócorrot tesz
fel, főtanácsadójával konzultál, kufircol (tényleg) és így tovább. A végére, mi
tagadás, kicsit elfárad. Mert hiszen ő is emberből van, még ha különleges
anyagból gyúrta is a hettikán történelem. Bödőcs Tibor első regénye, a Meg se
kínáltak a magyar vidék iránt érzett szeretet (mondhatni realista) műve volt; a
Mulat a Manézs a cirkuszi bravúrokra is képes magyar nyelv karneváli
dicshimnusza, szertelen, barokkosan burjánzó szatíra egy országról, amelyben a
populizmus hamisítatlan zsenije uralkodik a fejszesuhanás egyszerűségével.