Szobákban járnak a versek, egy szorongatott, néha sosemvolt idillben, szeretet
és szeretetlenség élményével, a felnőttek rítusaival, rejtőzködő Istennel, a
gyerekkor álomszerű, képekbe rendeződő és széttöredező emlékeivel, a kollektív
és az individuális magány tapasztalatának megélésével, az időnként felvillanó
tisztes szegénység paradox hagyományával. A szobaciklusokba rendezett
költemények rímtelen verssorai néhány vonással teremtenek erőteljes képeket,
ígérnek történeteket, csattanójuk sokszor bénító. Papp Gréta első verseskötete
figyelemre méltóan határozott és jellegzetes hangon szólal meg. Bódi Katalin Az
a nagyon izgalmas Papp Gréta verseiben, hogy átjárja őket a fény, a vibráló,
játszi, túlnani fény. Úgy lendíti mozgásba a nyelvet, hogy a hétköznapi
pillanatok, a családi kapcsolatok, a gyermeklét viszontagságai és örömei mind
különlegessé és megismételhetetlenné válnak. Nem leír, nem elmond, nem elmesél -
hanem varázsol és megérzékít. A képek, meglepő költői megoldások és nézőpontok
mélyítik el és teremtik meg a különféle kapcsolatokat. Apával és anyával.
Istennel és a világgal. És ez a játék, színek és szavak szédületes játéka nem
más, mint az az egyszerre ólomnehéz és pehelykönnyű érzés, hangulat, emléktömeg,
amit jobb híján csak úgy nevezünk: gyermekkor. Lapis József