Lepecsételt szobák Szobákban járnak a versek, egy szorongatott, néha sosemvolt
idillben, szeretet és szeretetlenség élményével, a felnőttek rítusaival,
rejtőzködő Istennel, a gyerekkor álomszerű, képekbe rendeződő és széttöredező
emlékeivel, a kollektív és az individuális magány tapasztalatának megélésével,
az időnként felvillanó tisztes szegénység paradox hagyományával. A
szobaciklusokba rendezett költemények rímtelen verssorai néhány vonással
teremtenek erőteljes képeket, ígérnek történeteket, csattanójuk sokszor bénító.
Papp Gréta első verseskötete figyelemre méltóan határozott és jellegzetes hangon
szólal meg. Bódi Katalin Az a nagyon izgalmas Papp Gréta verseiben, hogy átjárja
őket a fény, a vibráló, játszi, túlnani fény. Úgy lendíti mozgásba a nyelvet,
hogy a hétköznapi pillanatok, a családi kapcsolatok, a gyermeklét viszontagságai
és örömei mind különlegessé és megismételhetetlenné válnak. Nem leír, nem
elmond, nem elmesél - hanem varázsol és megérzékít. A képek, meglepő költői
megoldások és nézőpontok mélyítik el és teremtik meg a különféle kapcsolatokat.
Apával és anyával. Istennel és a világgal. És ez a játék, színek és szavak
szédületes játéka nem más, mint az az egyszerre ólomnehéz és pehelykönnyű érzés,
hangulat, emléktömeg, amit jobb híján csak úgy nevezünk: gyermekkor. Lapis
József