Szkíták az i. e. 5. században a kelet-európai pusztákon éltek. A pusztát
körülölelő Arany hegyek megőrizték azon hősök nevét, akik hős harcosokká váltak.
Nevüket nem sodorta el a sztyeppei szél ereje, sem az Irtis folyó zúgása. Ilyen
volt Ankisza, a szkíták hercegnője. A szépséges harcosnő apja halála után
elindult, hogy megkeresse családját, de csak lerombolt, feldúlt falvakat talált
és egy túlélőt Ajti Tagír személyében. A szörnyű látvány, mely fogadta bosszút
forralt benne. Kalandos és harcos útja a végtelen sztyeppén át masszagéták
birodalmába, Tomyris királynőhöz vezetett. Útja során az igaz szerelem is
rátalált. Mindeközben Kurus, perzsa király azon ármánykodott, hogy cselszövéssel
kiterjeszti hatalmát és elfoglalja az örök sztyeppét. Terve megvalósulásának
egyetlen akadálya nem más volt, mint: Tomyris királynő. Az azúr csillagok
jóslata szerint a sorsdöntő csata nem is olyan sokat váratott magára.