Az Akhilleusz beéri a teknőst a Kossuth-díjas költő naplófolyamának hatodik
kötete. Címe feltehetően arra céloz, hogy benne a szerző beér a jelenbe, tehát e
naplórészben már a legjelenebb jelen eseményeinek is tanúi lehetünk. Az
olvasónak úgy tűnhet, hogy a napló természetes töredezettsége ellenére is
(minden bejegyzés, kommentár más-más eseményhez fűződik!), valamiféle egységbe
szerkesztett művet, leginkább talán emlékiratot, vagy még inkább naplóvá
stilizált önéletrajzi regényt olvas. Olyan naplóvá stilizált önéletrajzi regény
látszik itt tehát lezárulni, amely a napló mint narratíva keretén belül a
prózaműfajok (jegyzet, esszé, filozófiai traktátus, olvasónapló, elbeszélés
stb.) legváltozatosabb sorával él, s a tárgyi közlendőn túl így formai-szellemi
izgalmakban is bővelkedik.