Tóth Menyhért (1904, Szeged-Mórahalom - 1980, Budapest) a 20. századi magyar
festőművészet kiemelkedő alkotója. Pályája elején feketére, majd később fehérre
festett piktúráinak egyediségét, értékét, jelentőségét csak halála után ismerte
fel közvetlen környezete és a szakma egyaránt. E kötet elsőként térképezi fel
életművét, méghozzá rendhagyó formában: a hagyatékban maradt, közel százötven,
családjával,pálya- és kortársaival váltott levelén, illetve velük vagy a
művésszel készített interjúkon keresztül. A dokumentumokból nemcsak a mindennapi
megélhetésért alázattal küzdő, nélkülözésre kényszerülő, mégis a világot és
embertársait csodálattal szemlélő alkotó képe bontakozik ki, de megismerhetjük a
művészetről, szépségről, Istenről vallott nézeteit is.