A szomorúság a szupererőd! A veszteség és a mulandóság életünk elkerülhetetlen
és fontos részei. Elengedhetetlenek a szerelemhez, a növekedéshez vagy épp a
művészethez. És mégis milyen ritkán ismerjük el a negatív érzelmeinkben rejlő
értékeket! Susan Cain legújabb művében a keserédes lelkiállapot felé irányít
minket, amely egyben annak belátása is, hogy a fény nincs árnyék nélkül, élet
halál nélkül - az édes és a keserű egymásnak örök párjai. A keserédes állapot a
bánatra és a vágyakozásra való hajlam, amelynek csendes ereje segít túllépni
személyes és kollektív fájdalmainkon. Ha valaha is eltűnődtél, miért szereted a
szomorú zenét... Ha egy esős nap megvigasztal, vagy ihletet merítesz belőle...
Ha erőteljesen hat rád a zene, a művészet, a természet és a szépség... ...akkor
a keserédességben magadra ismersz. Ha nem ismerjük el saját szívfájdalmunkat,
akkor Cain szerint végül mi magunk okozhatunk akaratlanul is hasonló fájdalmakat
másoknak, mi válhatunk bántalmazóikká, elnyomóikká vagy elhanyagolóikká. De ha
megértjük, hogy minden ember ismeri a veszteséget és a szenvedést, akkor képesek
leszünk egymás felé fordulni. A szerző a kutatás, a történetmesélés és személyes
visszaemlékezései eszközeivel mutat rá, miért élünk át bánatot és vágyódást, és
hogyan vezet a keserédesség befogadása a kreativitáshoz, a kapcsolódáshoz és a
transzcendenshez. A mélyreható viszálykodás és egyéni szorongások korában a
Keserédes megrendítő és váratlan eszközökkel hoz minket közelebb egymáshoz.