A hálátlan Elrontottam. Ezt sokszor elmondom, a tíz-tizenegyedik lépcsőfokig is
eljutok vele, közben készakarva a kőlépcső peremébe rúgok, nem érzek fájdalmat,
a lábujjamtól induló rezgés egészen a combomig szalad. Jön a forduló. A
fordulóban egy tükör függ a lambériák között. Szembefordulok vele. A nadrágom a
bakancsomra lóg, vizes az alja, a kabátom nagy rám, a hajam csapzottan lapul a
formátlan fejemre, ronda vagyok. A következő lépcsősor néhány fokán elmormolom,
hogy aki csúf, az senkinek se kell. A franciák a hálátlanság korának nevezik a
kamaszkort. Ez a regény innen kapta a címét. A kamaszkorról szól, mégpedig a
lehető leghitelesebb forrást használva hozzá; egy kamaszlány összezavarodott,
zilált lelkét.