Retúrjegy Karátson Endre 1956-ban, a Forradalom leverése után menekült Nyugatra.
Franciaországban telepedett le, ahol az összehasonlító irodalomtudomány
professzora lett és szépíró. Francia nyelven tanított, magyarul írt, abban a
megkettőződésben, amelyben külföldre távozott nemzedéktársai, az úgynevezett
nyugati magyar irodalom létrehozói közül sokan. A kötet küzdelmes és kiváltságos
szellemi kalandok során kalauzolja olvasóját, akivel a szerző mindvégig
párbeszédet folytat, tanakodva az idegenben újrakezdett élet ösztönző
tapasztalatain, a nyugati jelenben való részvételen és a hátrahagyott magyar
kapcsolatok továbbfejlesztésén. Megelevenednek az önismerethez segítő
olvasmányok, az útitársak, az 1968-as kultúrforradalom, az otthonteremtő
találkozások a hollandiai Mikes Kelemen Körben, ávósok ólálkodása az emigráció
berkeiben, a francia oktatásrendszer, az 1989 utáni visszatérés dilemmái, örömei
és csalódásai.