Bácskai lakodalom A Bácskai lakodalomban a porváros látója és láttatója az álmok
piktorának állított emléket, de a regény valójában több ennél: nyomon
követhetjük benne az impériumváltás utáni, soknemzetiségű kisváros lakóinak
kisebbségi létesülését, az egzisztenciális váratlanságok pedig kortörténeti
leírásokként is olvashatók. Az orosz hadifogságból hazaérkező, világlátott
orvosíró finom árnyalatokkal érzékelteti: a városban, amelyben még a por sem
lett nagyobb, mióta külföldön élt, látszólag semmi sem változik. Egyedül a
legrégebbi fűszerüzlet felett lesz a Ködöböc Ödön névből Kedebec Eden. Ez
minden? kérdezhetnénk együtt a regénnyel, amely azért azt is elárulja, hogy az
államhivatalnok felesége olyan jól megtanul szerb nyelven, hogy nem is akar
magyarul beszélni, és van, aki azt sem tudja, milyen állampolgár, mert
szülőfaluja Románia és Magyarország határán fekszik. Látszatra ennyi minden, az
apró módosulások azonban mindenhol felütik fejüket, s a viszonylatok oly módon
alakulnak át, miként a város leggyönyörűbb nőjének, Krisztának zongorázása
közben ügyesen komponált átmenettel Bach C-moll fantáziája kólóvá, Chopin
Nocturnója pedig ravaszul magyar hallgatónótává alakul. A regény az író
életművének koronájaként készült, nem váltotta be azonban a hozzá fűzött
reményeket, talán ez is oka lehetett annak, hogy nem jelenhetett meg a szerző
életében. A porvárosi történetnek megvannak ugyan a maga erényei, de a mai
olvasó számára is inkább művelődéstörténeti, irodalomtörténeti szempontból
érdekes. Kiadónk Újraolvasó címmel induló sorozatában olyan szövegeket tervezünk
közreadni, amelyek már kevésbé hozzáférhetőek, feledésbe merültek, esetleg meg
sem jelentek könyv alakjában, de mindenféleképpen megérdemlik azt, hogy újra
beszéljünk róluk.