A lélek színháza - A pszichodráma és az önismeret útjai Hová utazik Köd és
Homály? Miért színesedik ki a prágai villamos a pszichodráma folyamán? Ki a Lény
a Csigaházban, aki lejár titokban a lányhoz? Erre és sok más kérdésre is választ
kapunk abból a 47 történetből, amelyek önismereti, terápiás helyzetekből
származnak, s hol dramatizálva, hol dialógus formájában olvashatók. Az
önismereti munka résztvevői problémákkal jelentkeznek be az egyéni vagy
csoportos folyamatba, s a problémák konkretizálása mentén alakulnak történeteik,
amelyek mindig pszichológiai rejtvényt rejtenek magukban, s amelyhez a kulcs a
mesélő múltjában található anélkül, hogy ő maga tudna róla. A lélektani
munkában, ahogyan ez egy valódi thrillerben is történik, rejtvényfejtést
végzünk, s a személy saját múltját családtörténeti keretben tárjuk fel, s
nemegyszer nemzedékeken átívelő traumaörökségeket igyekszünk hatástalanítani. A
könyv megszólítja az olvasót, és azt közvetíti, hogy a lélek színháza a mintha
térben zajlik, a kétszemélyes terápiában a résztvevők kapcsolati terében, a
pszichodrámában pedig a játéktérben, ahol a problémahozó a saját története
főszereplőjévé válik, csoporttársai pedig élete egyéb szereplőit jelenítik meg,
játsszák el számára. A rendező kísérő és alkotótárs a folyamatban. Az olvasó a
könyv történeteihez saját tapasztalati múltjából, képzeleti életéből, álmaiból
társíthat anyagot, s ekképpen követheti a történetek hőseinek lelki munkáját,
sőt, akár a drámák végén bekövetkező katarzisban is osztozhat velük. Az egyetemi
tanár szerző, akinek Álomkönyve Nyírő-díjat nyert, pszichoanalitikusként és
pszichodráma-pszichoterapeutaként saját gyakorlatából merített anyagának
átiratait adja közre olvasmányos, ugyanakkor tudományos formában, hogy
betekintést engedjen a terápiás-, illetve az önismereti munka folyamatába.