Látom, nekem kell lemennem Temesi Ferenc 1977-ben a ?Látom, nekem kell lemennem?
című novellafüzérével robbant be a magyar szépirodalomba. E könyvében is már
kiforrottan jelen van a szerzőre azóta is jellemző kísérletezőkedve, a műfaji
határok átlépésének szándéka. Prózájának játékossága, nyeglesége, s az a
bonyolult hangulati ötvözet, melyben a keserű és megrázó szemérmesen elrejtőzik
a vidám, könnyed mögé. Egyszerre teremt mítoszt, és rögtön le is rombolja azt.
Temesi már akkor is, és azóta is örök lázadó maradt. Könyvének főhőse Győző, az
író ifjúkori alteregója. Az ő életútját követjük nyomon az 1950?60-as évektől,
kisgyermek korától. A történetek egy kisvárosban, egy udvarban ? ahol a kisfiú
egymagában, mégis elszántan rúgja a bőrt ?, egy iskolában ? ahol afféle rossz
kölyökként a padra firkál ? és az egyetemen játszódnak ? itt olvassa fel első
műveit. Látjuk Győzőt, a hős világjárót, amint a város határából mégis
visszatér, és a hősködő kamaszt, aki tulajdonképpen szívszomorítóan társtalan.
Temesi biztos kézzel formálja anyagát, ügyesen bánik az érzelmekkel, a kifejezés
árnyalataival. Játékossága, nyeglesége mögött a kamasz sérülékenysége, fokozott
érzékenysége és szégyenérzete rejtőzik.