Emlékeim diribdarabjai Félperces történetek, mondja szerzőjük ezekről az
írásokról az Örkény iránti tiszteletből. Próbálgatta a pillanat formáit, az
írások jó részére illik, hogy klasszikus novella, de akad közöttük hosszabb
elbeszélés is. A történet egyszer csak ?írja önmagát?, és megszabja a maga
határait. A történetek szereplői azok, akik között élt; színterei pedig életének
színterei. Tágas ez a világ időben is, térben is. Dédanyjának tragikus sorsa a
19. századba visz, és sokfelé megfordulhat vele az olvasó Norvégiától
Oroszországig. Amikor ?letette a tollat?, rádöbbent, sokkal érdekesebb volt az
élete, mint képzelte. ?A novellához ? ahogy Mándy Iván írta ? szerencse kell.
Össze kell találkozni valamivel, ami fellobbantja a képzeletet, az emlékezetet,
eszünkbe juttat valamit, ami van, vagy nincs, megtörtént vagy sose történt meg.?
Valószínűleg úgy ítéli majd meg az Olvasó, hogy az irodalomtörténész, kritikus
Komáromi Gabriella szépíróként is méltó a figyelemre.