Visszaemlékezésünk írója, dr. Major Ákos életpályája 1908. május 23-tól nyolc
évtizeden át 1987. május 29-ig ívelt. Kedvenc, szarkasztikus mondását idézve,
aktív korában a történelem urológusa volt, nyugdíjas éveit a könyvtári,
levéltári és irattári búvárkodásnak, illetve a memoárírásnak szentelte. Jogászi
működése - a hivatalos vélemény szerint - ellentmondásos volt. Ezt a
nyugdíjazáskor elhangzott álláspontot tükrözi a Budapesti Felsőbíróság MDP
szervezetének a pártonkívüli bíróról készített summázata: dr. Major Ákos... 41
éves, két kiskorú gyermeke van (8 és 7 éves). Szakmailag kiváló. Jó képességű,
erősen képezi magát. Sokat foglalkozik marxista irodalommal. Volt hadbíró.
Sasrendes. Kiszolgál bennünket. (Hadbíró vezérőrnagy volt.) De ez a korabeli
minősítés sem felel meg teljesen a valóságnak. Hiszen dr. Major Ákost éppen
azért távolították el a politikai bíráskodásból, s helyzetek parkolópályára,
mert nem parkírozott... Oly korban működött- akár katonai ügyészként,
hadbíróként a horthysta államgépezetben, akár népbíróként vagy ügyvédként a
felszabadult Magyarországon - mikor a jogalkalmazás, s később az
igazságszolgáltatás is - különféle politikai erők leghevesebb összecsapásainak
színterévé vált.