Talán ?mindegyik Zilahy-írásnál igényesebb mű ez, nemegyszer az író tájékozódó
készségének, életismeretének gazdagságával lep meg. 1931-ben született,a
világválság utórezgéseként, de Zilahy kései pályaszakaszára is kihat azáltal,
hogy egy Amerikába szakadt, fiatal jogász életküzdelmét jellemzi az akutalitás
érvényével. A fordulatos ? s gyakran izgalmasan bonyolított -eseményeknél
fontosabb, hangsúlyosabb a vergődő lélek állapotváltozásainak rajza. Zilahy
meggyőzően érzékelteti: hogy satnyul a szellem a szülőföld gyökérzetének
megszakadásával. A regény főhőse majdnem ugyanazt az utat járja, melyet ? más
történelmi, politikai feltételezéssel ? majd maga az író is megtesz ? úgy mintha
elfeledte volna egykori figyelmeztetését. Igaz, a becsületesek, jóhiszemű
tévedők módján szenved ő is a hazátlanság tudatától, miként regényalakja, aki az
idegen környezetben nem válik cinikussá, teljesen hűtlenné sem, hanem a
nosztalgiába ? egyetlen érzésbe fogódzik. Nem az elúszott vagyont sajálna,
dédelgetett álma mégis az, hogy visszaszerezze anyjának ?az előkelőség
jelvényeit?. A nemesi múlt széthullását tudomásul véve akar egzisztenciát
teremteni, alkalmazkodva a polgári fejlődés farkastörvényeihez, s közben észre
sem veszi belső pusztulását, erkölcsisége romlását?