Történet háborúról, hadifogságról, nagy találkozásokról: Hemingwayjel,
Solohovval, vagy éppen Rommellel. Egy könyv apáról, nagyapáról. Vagy inkább
léthelyzetekről. A nagyapa a Nagy Háborúban, Isonzónál harcol, és veszít el
mindent; az apa a másodikban, hogy aztán egy Baku melletti fogolytáborban kössön
ki ? miközben itthon épül-szépül a szocializmus. Az itt maradtak pedig
megpróbálják (túl)élni egyre lehetetlenebb életüket. Két létező tapasztalat
fogja egybe a történeteket a valósággal: a történelem szükségszerűnek látszó
változatlansága, valamint sok-sok tábori levelezőlap 1945-48-ból. Érdekességük,
hogy a fogságból írottak elvesztek, a hazulról érkezettek megmaradtak. Ez jó,
mert így ki lehet tölteni a köztük lévő űrt. Meg kell találni a történetek
folytatását, ahogy meg kell találnia caporettói áttörés igaz meséjét, a prágai
felkelés történetét, vagy akár a híres szegedi bordély, a Jatata históriáját,
miközben a tét: a túlélés hiábavaló reménye, a halál kérlelhetetlen közelsége.
Mert a történelem szükségszerűnek látszó eseményei megtörténtük pillanatában egy
?szabadon ható okban? (Kierkegaard) gyökereznek, tűnjenek bármennyire
sorsszerűnek, megváltoztathatatlannak. Így lehet végül a ?legbiztosabb histoire,
a legkönnyedebben elmesélt memoire?. Gyenge Zoltán, filozófus, író, műfordító, a
Szegedi Tudományegyetem egyetemi tanára, az MTA Doktora. A JATE-n jogot, az
ELTE-n filozófia szakot végzett, ösztöndíjas volt a Bécsi és a Heidelbergi
Egyetemen. Német idealizmussal, egzisztencializmussal és művészetfilozófiával
foglalkozik. DAAD és Széchenyi Professzori ösztöndíjas, Fitz-díjas (2007),
valamint az ?Év szerzője? (Typotex, 2014). Soren Kierkegaard, F. W. J. Schelling
és Thomas Mann műveinek fordítója.