Eszközévé tökéletesít, a létezés vésojévé edz a teremtés tüze. Úgy látszik,
legfobb életfeladatom az, hogy a közöny dúcait lepattintva láthatóvá tegyem
mindazt, mi láthatatlan. De valójában mi is az a láthatatlan valami? Illúzió?
Igen. Úgy, ahogy illúzió az is, hogy a szobrász megnyilvánulásaitól függ a világ
megjavulása. Mától többet nem kérdojelezem meg szobrászi létemet. Nincs
létjogosultsága a kérdésnek, hiszen olyan, mint szobrászi lét, nem létezik.
Illúzió. Volt, nincs, akár egy kis dúc, mi vésom útjába került. Dúc-lét, valami
ilyesmi élethelyzetben élek. Az ezüstöt is tuzbe tartják, hogy kiégjen belole a
szemét. A létezés vésojét a közöny tüzébe dugták. Majdcsak megedzodik. Illúzió.