Rólunk Dr. Gergely Anna jogász, természetgyógyász-pszichoterapeuta. Jogi
munkája mellett az egészség megőrzésével és helyreállításával kapcsolatos
cikkeket publikál saját oldalán és különböző sajtóorgánumokban. Azokra a
kérdésekre keresi a választ, melyek napjainkban annyi embert foglalkoztatnak: mi
a betegségek valódi oka és mit kell tenni a tartós gyógyulás érdekében. Étkezési
szakértő végzettséget, illetve több éves tanácsadói tapasztalatot szerzett.
Családanyaként és háziasszonyként igyekszik átültetni a mindennapokba azt a
tudást, amit kutatásai során megszerzett. Én a természetes gyógymódok irányából
közelítettem meg az emberi testet. Korábban, kineziológusként számomra nem volt
kétséges az, hogy a szervezet bármire képes lehet. A kineziológus Németországban
nem gyógyít, nem folytat terápiát, nem alkalmazhat invazív eljárásokat. Pár
egyszerű mozdulatsort hajtottam végre klienseimmel, melyeket hosszú
beszélgetések követtek. Ám az emberi test számos esetben, megdöbbentő módon,
minden beavatkozás nélkül gyógyulni kezdett. Egy pillanatig sem gondoltam
viszont azt, hogy az esetek hátterében a csoda vagy más kozmikus hatalmak
állnának. Megszállottként kezdtem el kutatni azokat a folyamatokat, amelyek
valójában a szervezet öngyógyító ereje mögött rejlenek. A legkedvesebb terület
számomra az akupunktúra volt, melynek hatásosságát saját magamon volt szerencsém
kipróbálni. Amikor a férjem meglepetésből elküldött egy orvosoknak szervezett
konferenciára, megdöbbentett, hogy ezt a módszert neves kutatólaboratóriumok
kutatják, egyetemi professzorok oktatják, és nem csak Kínában, hanem Németország
híres egyetemein is tanszékeket tartanak fenn a hagyományos kínai medicinának.
Innentől kezdve a legkedvesebb időtöltésemmé vált ezeknek a tudományos
forrásoknak az olvasgatása. Érdekelt, hogyan működik az emberi szervezet. Így
ismerkedtem meg a megfelelő táplálkozás, a meditáció és a mozgás élettani
előnyeivel és azzal, hogy a psziché hogyan befolyásolja a testi folyamatokat.
Életünk véges, de a szervezetünk öngyógyító ereje végtelen, és ennek szigorúan
tudományos bizonyítékai is vannak. Ezeken a mindenki számára megismerhető
tudományos publikációkon keresztül egy új világba csöppentem. Ebben a világban
minden mindennel összefüggött, kiderült, hogy a legkülönfélébb kórképek
hátterében is nagyjából ugyanazok a folyamatok játszódnak le. Mindegy, hogy
depresszióról, rákról vagy érelmeszesedésről van szó, a krónikus gyulladás
ugyanúgy szerepet játszik. Megtudtam, hogy a tudományos világ már régen a
mikrobiomot tartja nyilván első számú diagnosztikus és terápiás célként.
Lenyűgözött az a forradalmi szemlélet, ami az utóbbi évtizedek kutatásaiban
kirajzolódik. Kiderült, hogy a genetikai determinizmust az epigenetikai
kérdésfeltevések váltották fel. A metafizika olyan jelenségekre ad választ,
amelyekre a materialista elméletek nem tudtak. A rakétatudomány áthatja a jövő
gyógyítását, miközben a lehető legegyszerűbb módszerek nyernek tudományos
elismertséget, mint például az erdőjárás vagy a mezítláb szaladgálás. Nyugati
társadalmunk szokásai nem is állhatnának messzebb attól, ami bizonyítottan
hozzásegít a hosszú élethez. Sietünk, aggódunk, titkolunk, megfelelünk,
helytállunk, kitartunk. Eközben messzire eltávolodunk a természettől, egymástól
és saját magunktól is. Szemet hunyunk afelett, amit valójában mindenki sejt:
életmódunk nem tesz jót az egészségünknek. Értelmetlen kihívások elé állítjuk
immunrendszerünket, szükség esetén pedig tudomást sem veszünk a gyógyulásban
betöltött szerepéről. Mindeközben vagyonokat áldozunk divatos és
környezettudatos csomagolásban árult táplálék-kiegészítőkre, diagnosztikai
eljárásokra, különböző csodaszerként reklámozott gyógyászati segédeszközökre.
Számtalan alkalommal megfigyelhettem a gyakorlatban is azt, amiről annyit
olvastam. A hozzám fordulók gyakran hosszasan sorolták alvási, étkezési,
emésztési, munkahelyi és családi nehézségeiket, szabadkozva mozgásszegény,
ugyanakkor agyonhajszolt életvitelükért, melyben pihenésre és feltöltődésre
semmi idő nem marad. Majd egyszerű változtatásokkal szabadulnak meg a
legkülönfélébb panaszaiktól vagy tartják karban betegségeiket úgy, hogy a lehető
legkevesebb orvosi segítségre szorulnak. Persze kemény elhatározás és nagyfokú
tudatosság húzódik tetteik mögött. Nem szabad alábecsülni az erőt, amit találnak
magukban ahhoz, hogy motiváltak maradjanak. Elkezdett aggasztani a gondolat,
hogy túl kevés emberhez jut el a megfelelő információ. Vajon elegen tudják-e
azt, hogy milyen fontosak mindennapi döntéseik az egészségük szempontjából?
Vajon tudják-e, hogy pontosan mit kell tenniük? Saját családom és ismerőseim sem
tudtak sok mindenről, ezért úgy döntöttem, hogy megírom ezt a könyvet.
Szerzőpárosunk Németországban él és praktizál. Dr. Makra Gábor Milán radiológus
orvos, 15 év szakmai tapasztalattal, kutatói múlttal. Egyetemi éveiben
tudományos konferenciát nyert, rendszeresen publikált. Munkája során naponta
találkozik a nem megfelelő életmódból adódó egészségügyi következményekkel, és
ismeri a nyugati orvoslás határait. Hivatásos erőemelő, a buddhista irodalom
okleveles ismerője is, járatos a mindfulness irányzathoz köthető meditációk
terén. Ezenkívül versenyszerűen sportol, 2019-ben súlycsoportjában bajor
erőemelő bajnok volt. Orvosként és sportolóként is lenyűgöz, hogy az emberi test
mire lehet képes, ha helyesen bánunk vele. Az ember ugyanis szigorúan biológiai
értelemben arra van kitalálva, hogy gyereket szüljön és felnevelje úgy, hogy ő
is képes legyen ugyanerre. Önfenntartása a fajfenntartás tükrében nyer
létjogosultságot. Ehhez tulajdonképpen elegendő lenne pár évtizednyi élet is.
Nem kellene megöregednie, nem lenne szüksége sem fogakra, sem látásra egy
bizonyos kor felett, mégis megtette, amire született: hozzájárult a faj
fennmaradásához. A tapasztalat azonban az, hogy a legtöbbünket ez mégsem elégíti
ki. Sőt, a szervezet messze többre teszi képessé a fenti feladatokon túl. Tele
van olyan erőforrásokkal, amelyek alkalmassá teszik a hosszú életre és arra,
hogy gyógyítsa önmagát. Ha ezekkel ügyesen akarunk bánni, mindössze annyi a
dolgunk, hogy ne akadályozzuk őket. Az egyetemen azt tanultuk, hogy az erek
elmeszesedése és elzáródása az öregedéssel szükségszerűen együtt járó folyamat.
Persze ennek a sebessége nagyban függ az egyén életformájától, de ezt tényként
kell elfogadni. Az igazság az, hogy a megfelelő életvitel mellett ez a folyamat
megállítható és akár visszafordítható lenne. Az erek rossz állapota egy sor más
betegség mellett szívinfarktushoz, stroke-hoz, demenciához vagy pl.
impotenciához is vezethet. Ha egészségesebb szokásokat veszünk fel, a test
egyszerűen meggyógyítja magát. Megállhat az érelmeszesedési folyamat, esetleg
egy idő után csökkennek a meszes plakkok is. Ennek fényében, amikor sztentet
teszek az elmeszesedett erekbe, kicsit úgy érzem magam, mint a középkori
felcser, aki lefűrészelte a lábát annak, aki megsebesült. Akkor ugyanis még nem
ismerték a fertőtlenítést, az antibiotikumot és a szteroidokat. Nem volt más
lehetőség a szepszis elkerülésére. Most pontosan tudjuk, hogyan lehet megelőzni
az érelzáródást. Ennek ellenére egy idegen fémtestet teszek be az érbe, ami
vagyonokba kerül az egész eljárással együtt, miközben feltételezem, hogy a
betegem szívja tovább a cigarettákat. Persze sürgősségi esetben szükséges a
beavatkozás: a szervezet nem gyógyítja meg magát olyan gyorsan, mint én a
sztenttel. De a folyamatot a beteg életmódváltása nélkül nem tudom megállítani.
Arra csak a szervezet maga lenne képes, ha lehetőséget kapna rá. Ráadásul ez a
tudásunk nem újkeletű. A természeti népek ösztönösen is tisztában voltak azokkal
az életviteli ajánlásokkal, amelyek ma a legkorszerűbbnek minősülnek. Ők ugyanis
növényekkel táplálkoztak, keveset ettek, sokat mozogtak, sok időt töltöttek
egymás társaságában, közösen énekeltek, zenéltek, táncoltak. A húsevés
kényszerűség volt. Igaz, hogy az elejtett állattal sokan és sokáig laktak jól. A
nagy kalóriasűrűségű táplálék megmentette őket az éhhaláltól, viszontagságos
körülmények között javította a túlélés esélyét. A nyugati társadalomban
szerencsére nem kell napi szinten tartanunk az éhhaláltól. Ha tudjuk, hogy az
állati eredetű zsírok elzárják az ereinket, dönthetünk úgy, hogy más forrásokból
fedezzük az energia- és tápanyag-igényünket. Sok érv szól a húsevés mellett. Az
erek egészsége és a várhatóan hosszú élet nincs közöttük. Annyi idős vagy,
amennyi idősek az ereid! Ugyanilyen bölcsek voltak a buddhista szerzetesek, akik
már 2500 évvel ezelőtt pontosan tudták, hogy a meditáció megnyújtja az életüket.
Ma már rendelkezésünkre állnak azok a kutatások, melyek igazolják, hogy az
elmélyült koncentráció megváltoztatja az agy szerkezetét, erősíti az
immunrendszert, helyreállítja a hormonháztartást és akár meghosszabbíthatja a
kromoszómákat védő telomereket is. A buddhisták még nem ismerhették ezeket a
publikációkat, mégis ösztönösen végezték azt, ami jót tett nekik. Ehhez ráadásul
semmire nem volt szükségük. Csak a saját agyukra, gondolataikra. Ezek velünk is
itt vannak mindig. Nem kell tennünk semmi mást, csak leülni és meditálni. Az ősi
Kínában még régebben alkalmazták az akupunktúrát. Mi szintetikus tablettákat
szedünk a fejfájásra, mert nincs időnk lepihenni és megvárni, ameddig magától
elmúlik. A kínaiak pontosan ismerték azokat a pontokat, amelyek stimulációja
hatékonyan csökkentette a különböző eredetű fájdalmakat. Azóta Németországban
egyre több kórház hoz létre külön osztályokat, ahol képzett orvosok
csillapítanak fájdalmat akár egyszerű tűk segítségével is. Azokat a pontokat
alkalmazzák, amelyeket már 6000 éve ismernek, hatékonyságukat klinikai
vizsgálatok sokasága bizonyítja. Ezek a pontok mindig ott vannak a bőrünkön.
Bármikor megnyomhatjuk őket magunknak is. Ezek az eszközök mindig velünk vannak
és soha nem kerülnek pénzbe. Ismernünk kell, tudnunk kell őket használni, helyes
életmódbeli döntéseinkkel támogatni. Ha tetszett a könyv, keresd gyakorlati
tanácsainkat és online életmódtáborainkat a www.teljeserteku.hu-n, vagy kövesd
receptjeinkért és friss írásainkért a Facebook-on a Herbivore, tudással a
tévhitek ellenoldalunkat.