Hoppál Mihály néprajztudós új kötete két nagy részből áll. Az első a sámánt
mint művészt, azt a valódi sámánt mutatja be, aki gyógyít, rontó szellemet űz,
jósol, áldozatot mutat be, és sorra veszi azokat a tárgyakat is, melyeket
szertartásai során használ. Ezek a rítusok művészi tevékenységnek is
felfoghatók, hiszen a sámán sokoldalú eladóképességéről tesznek tanúbizonyságot.
Emellett a rítusok szimbólumokkal gazdagon díszített eszközei szintén művészi
értéket képviselnek. A második rész témája a művész mint sámán. Azokról a
XX-XXI. századi alkotókról (és alkotásaikról) szól, akik az őshagyományhoz
visszanyúló művészi tevékenységüket - nem droghasználaton alapuló! -
megváltozott tudatállapotban, a sámánoknál tapasztalható transzban végzik, és
ezt tudatosan vallják is. Jelen mű a számos kiadást megélt, nagysikerű Sámánok -
régen és ma kötet új megközelítésű kiegészítője.