A magyar dolmány és az atilla elnevezés rövid története A dolmány és az atilla
készítése mai szabó-szakmai elvek szerint A dolmány készítése egyben
öltözködéstörténeti, szakmatörténeti, ipartörténeti kérdés. Ebben a könyvben
öltözködéstörténetünknek egy kis szeletét kívánom röviden és érthetően
bemutatni. Az említett ruhák elkészítésének részletes bemutatásával,
részmunkafolyamatok fotózásával és ezen folyamatok szakszöveggel való
alátámasztásával bemutatom a dolmány illetve atilla mai technológia szerint
elkészült szabásmintáit 44-es mérettől 58-as méretig (testmagasság: 176 cm,
mellbőség: 88-116 cm). Ezek a szabásminták a könyv hátsó borítójának fülén lévő
QR kóddal letőlthetők, és M=1:1-ben lemásolhatók. A magyar férfi öltözködés
polgári és katonai emblematikus változata a dolmány melynek újabbkori elnevezése
atilla. Ez a ruhadarab történelmünk során több változáson ment keresztül;
szabástechnológiai, varrástechnológiai és díszítéstechnológiai szempontból
egyaránt. A korabeli dolmány egészen másképp nézett ki mint ahogy azt ma ismerni
véljük, az említett szabás-és varrástechnológiai szempontból. A rendelkezésünkre
álló kevés dokumentáció szerint ez a ruhadarab a kun betelepülés és a kun-magyar
együttélés, majd oszmán-török illetve, az ázsiai népek ruházatára jellemzően
hosszú kaftán formájában került hozzánk. Ez a kaftán rendkívül egyszerű szabású
volt, természetesen nem volt még derékban megszabva (derékba vágva) hanem a
korabeli fonás és szövéstechnológiához alkalmazkodva (50-60 cm-es széles
szövőszék alapján) egyszerű mértani formát tett lehetővé, amely esetében a
testre formálást legtöbbször övvel oldották meg. Az ujja szabásnál és
bevarrásnál nem volt ismeretes a mai ívelt ujja forma (kugli), egyenes
szabásvonalak voltak, mint az ókori ruháknál például a tunikánál, ahol szintén
csak mértani formákat használtak. Pazarlásnak számított volna a ruha
alkatrészeket ívelten megszabni. A ruha kiszabott alkatrészei az eleje és a
hátarész is az említett mértani formákat követték, szükség esetén ék vagy
téglalap alakú bővítésekkel kiegészítve. Ezeknek a kaftánoknak jellemző vonalát
a ruha átmenetét képező ?csákót? is az említett toldások tették lehetővé. A
csákó szerepe lépés-és nadrágtakarás volt. Ez a kaftán fokozatosan lerövidült. A
kaftán szárnyait (derék alatti rész) először a mindennapos viseletként használt
övbe visszakötötték, majd maga a kaftán is lerövidült, mert akadályozta
viselőjét a mozgásban, lovaglásban, hadakozásban. A török szpáhi lovasok
mintájára, hatására terjedt el nálunk a rövidebb kaftán, ezentúl dolmány,
a?????nnak polgári és katonai változata. ?