Miképpen illeszkedett Magyarország hétszáz éven át az európai kultúrába? Ezt
vizsgálta másfél évig jelentkező beszélgetéseiben A magyar művelődés századai
című rádióműsor. A vizsgálódás széles körű volt: irodalom, zene, építkezés,
iskola, a mindennapok kultúrája egyaránt tárgya volt 13 tudós nyájas
beszélgetéseinek (Rotterdami Erasmus szavaival jellemezte a művelődéstörténeti
sorozat kitalálója, Nemeskürty István is könyve műfajét!. Így nemcsak a régi
magyar irodalom alkotásai szemléltették kultúránk adott helyzetét, nemcsak a
zene - amit a könyv természetesen nem tud hallhatóvá tenni -, hanem sok más is.
Például így: - Ha egy inkább szürkésfehérbe, mint angoyn színesbe öltözött diák
elment az egyetemre, Bolognába vagy Párizsba: hová ült le? - Hová? Rendszerint
arra, amit magával vitt. Hogy mit vitt magával? Padot természetesen nem, ez
körülményes lett volna, hanem, és ezt nem mástól tudjuk, mint magától Dantétól,
zsúpszalmát vitt. Egy nyalábbal, amit azután a magiszter előtt elhelyezkedvén,
maga alá rakott, és azon üldögél végig. Ezért nevezték el Párizsban a diáknegyed
egyik utcáját Szalma utcának. Ezekből a zsúpszalmán üldögélő diákokból lettek a
tizennegyedik század krónikaírói. - Az élet minőségének fokozatos
megváltozásához vezetett a reneszánsz szélesebb körben való elterjedése. Hogyan
élt a magyar későközépkorban egy gyermek? - Erről elég sokat tudunk. Minden
műhelyben oktatás folyt. A polgári gyerekeket az iskolában megtanították
számolni és a betűvetésre. A nemesi gyerekek főrangú udvarokban nevelkedtek.
Mindenki megtanulta, amire szüksége volt. Nem lehet jövőt építeni múlt nélkül -
mondja Nemeskürty István, s a jövőépítést szolgálja a magyar művelődés régebbi
századainak faggatása is.