Csak folyamatos belső fejlődés által találhatunk mindig újdonságot és
érdekességet az életben. Önmagunkká kell válnunk, igazából ez a feladatunk. Ám a
valódi énünk az, ami belül van.Az emberi, vagyis a mentális lény színrelépése
előtt az evolúció csupán lassú, tudatalatti folyamat volt. Az elme (Manasz)
megjelenése egy új fejlődési folyamat kezdetét jelenti, amely által az emberi
lény a tudat evolúciójának (Jóga) tudatos résztvevője és hozzájárulója lesz.
Minden a tudatosság körül forog: a tény körül, hogy tudatosak vagyunk-e vagy
sem. Csak a legfelsőbb tudatosságban fejezhetjük ki tökéletesen önmagunkat.
Hiszen a valódi tudat az Isteni Tudat. Ha elvágjuk magunkat a Legfelsőbb
Tudattól (Brahman), akkor teljesen tudattalanná válunk; és pontosan ez történt
velünk. Így minden, ami létezik a világ és a tudatunk jelenlegi állapotában, e
tudati elválás, és az azt követő azonnali elsötétülés eredménye. Abban a
pillanatban, hogy az egyéni tudat elválik az isteni tudattól, abba lép be, amit
mi tudattalannak hívunk, és ez a tudattalan az oka minden nyomorúságnak.
Egyszóval a valódi fejlődés a tudat átalakítása, melyet minden más automatikusan
követni fog majd.Sri Aurobindo &
Mother TARTALOMJEGYZÉK Invokáció   Előszó   Bevezetés   Első
Rész Kiemelkedés a tudattalanból   Második Rész A Tudat
felébredése   Harmadik Rész A tudatosság növelése: Alapkövetelmények Tiszta
törekvés Őszinteség Hit A tanítás ? mentális felkészülés A
tanító   Negyedik Rész A tudatosság növelése: Első lépések és
alapok Megtisztulás Összpontosítás Nyugalom és béke   Ötödik Rész A
tudatosság növelése: Eszközök és módszerek Változatos
módszerek Meditáció Munka Bhakti ? Odaadás A saját utunk
követése   Hatodik Rész A tudatosság növelése: Nehézségek és
csapdák   Hetedik Rész A tudatosság növelése: Belső tapasztalás   Nyolcadik
Rész A pszichikus lény és a belső fejlődés   Kilencedik Rész A tudat
átfordítása ? az új születés   Szavak és kifejezések
gyűjteménye   Hivatkozások OLVASSON BELE!BevezetésSri Aurobindo szerint ?a
Természetben alapvetően a tudat evolúciója zajlik?.  Az ember belső fejlődése
egész egyszerűen a tudat evolúciójának folytatása, amely során mostanáig az
Anyagból megszületett az Élet, és az Életből az Elme. Más szóval a tudat földi
megnyilvánulása során egyre magasabb szintű formákat hozott létre ? az ásványtól
a növényig, az állatig és az emberig, a mentális lényig. E könyvben belső
fejlődés alatt az Elme mögötti tudat evolúcióját értjük.Az emberi vagy mentális
lény megjelenése előtt az evolúció lassú, tudatalatti folyamat volt. Az Elme
megjelenése egy új evolúciós folyamat kezdetét jelenti, amely által az emberi
lény, átgondolt akarattal és belső fejlődésre törekedvén a tudat evolúciójának
tudatos résztvevője és hozzájárulója lesz. A belső fejlődés tehát a tudatos
evolúció folyamata. A jóga belső fejlődést célzó, bizonyított módszerrel
rendelkező rendszer; hiszen a jóga ?öntökéletesítésre törekvő módszeres
erőfeszítés, a lényben található rejtett lehetőségek megnyilvánításával?? Az
evolúció két módjáról ? a tudatalatti evolúcióról a Természet folyamatain
keresztül és a tudatos evolúcióról a Jógán keresztül ? Sri Aurobindo a
következőket írja:?Az egész Természet a rejtett Igazság fokozatos feltárására
tett kísérlet?Amit a Természet a tömeg számára lassú evolúcióval céloz meg, azt
a Jóga az egyén számára gyors forradalommal végzi.???céljuk végső soron ugyanaz.
A Jóga általánossá válása az emberiség körében a Természet végső győzelme saját
késlekedése és rejtettsége fölött. A Tudomány által fejlődő elmével a Természet
már most is arra törekszik, hogy minden ember alkalmas legyen a mentális élet
teljes kifejlődésére. A Jógával szükségszerűen az a célja, hogy minden ember
alkalmassá váljon a magasabb evolúcióra, a második születésre, a lelki létre.?A
tudatosság növekedése az emberi lényben továbbra is többé-kevésbé tudattalan
folyamat, még az Elme megjelenése után is, mivel az Anyag, Élet és Elme a
Tudattalanban gyökereznek, amelyből kifejlődtek. Az ősi tudattalanból való
kiemelkedés első lépése a tudatos egó, a különálló és független egyéniség
kifejlesztése. Amíg nem fejlődik ki az egyéniség, az emberi lény alaktalan
entitás marad, többé-kevésbé összekeveredve a létezés tudattalan egészével. A
tudatos egó kifejlesztése (az alakuló lény egyénivé válása) teszi lehetővé, hogy
a személy egyéniséggé váljon. Az egó lényünk azonosítása a felszíni, külső
énnel, amely a testből, a vitális természetből és az elméből áll. Az egó a
fizikai, a vitális és a mentális tapasztalat egy részét megkülönbözteti a lét
többi részétől és ?én?-ként fogja fel. Az egó szerepe tehát az, hogy kiemelje a
lényt a tudattalanból a fizikai, vitális és mentális aspektusairól alkotott
fokozatos tudatosság (tudomás) által.Miután az elkülönítő egó kellő mértékben
kifejlődött, a tudat evolúcióját fel lehet gyorsítani egy másik dimenzióban
történő növekedéssel ? ekkor meghaladjuk az egót, megszabadulunk a felszínes
természetünkkel való tudatlan azonosulástól, és felfedezzük valódi Énünket. A
belső fejlődés tehát az evolúció új dimenzióját jelenti.Amit ma általában
?személyes fejlődésnek? nevezünk, és amire különböző pszichoterápikus
megközelítések (mint a Tranzakcióanalízis, a Gestalt-terápia, a racionális
érzelmi viselkedésterápia stb.), valamint az Emberi Potenciál Mozgalomhoz
köthető különböző technikák (Encounter-csoport, Sensitivity training) törekednek
ugyanaz, mint amit az imént egó és egyéniség-fejlesztésként írtunk le.
Másrészről a belső fejlődés, amelyet a keleti és nyugati spirituális
megközelítések céloznak (mint a jóga, zen, szúfizmus, keresztény miszticizmus)
személyen túli, egót meghaladó fejlődést jelent, valamint különböző mértékben a
hétköznapi, egó-kötötte tudatosság átfordítását. Ezért alapvető fontosságú
megkülönböztetni a személyes fejlődést a belső fejlődéstől.A jelenleg átlagos
tudati állapot és a belső fejlődés által megcélzott magasabb tudati állapot
közötti különbség az ellentétes jellegzetességeikben rejlik, amelyekből párat az
alább olvashatunk:a. Az átlagos tudati állapot többé-kevésbé a tudattalanba van
merülve: átlagos állapotban a személy a lény magasabb és alacsonyabb szintjeiről
teljesen tudattalan, és még a test-tudatból, gondolatokból és érzelmekből álló
felszíni lényről is nagyjából tudattalan. A lény belső fejlődésével a tudatosság
elkezd növekedni, hiszen a tudatosság a lény alaptermészete és esszenciája.b. Az
átlagos tudati állapot egyik fő jellemvonása, hogy a figyelmünk könnyen
elterelődik. A kívülről jövő változó benyomások és érzékelések, valamint a
belülről jövő gondolati és érzelmi hullámok folyamatosan elvonják a
figyelmünket. Másrészről a belső tudatosság összpontosított és koncentrált.
Ahogy növekszik a tudatosság, és megtanulunk egyre inkább a mélyebb tudatban
élni, megtapasztaljuk az összpontosítás vagy koncentráció állapotát.?A magasabb
tudatosság koncentrált tudatosság? nem szétszórt, nem futkos ilyen-olyan
mentális gondolat, vitális vágy vagy fizikai szükség után, mint az átlagos
emberi tudat. Nem szállják meg a véletlenszerű gondolatok, érzések és impulzusok
százai, hanem a saját maga ura, összpontosított és harmonikus.?c. Az átlagos
tudati állapothoz még egy jellegzetességet kapcsolhatunk, amit az előző részben
említettünk: a szétszórtság. Átlagos állapotban a tudat úgymond a lény felszíni
részeibe és mozgásaiba (a fizikaiba, vitálisba, mentálisba) szóródik szét. Ahogy
Mother mondja:?Mindig kilökjük magunkat; mindig úgy élünk, mintha magunkon kívül
élnénk, olyan felszínes érzékeléssel, mintha magunkon kívül léteznénk. Ha csak
egy kicsit is meg akarjuk vizsgálni magunkat, ha önkontrollra törekszünk, vagy
egyszerűen csak tudni szeretnénk, hogy mi történik, akkor mindig vissza kell
vonulnunk, magunk felé irányulni, olyasmit kell befelé irányítani, ami mindig a
felszínen van. Ez a felszíni dolog találkozik az összes külsőlegessel, és ő hoz
minket kapcsolatba másokból érkező hasonló rezgésekkel. Ez csaknem rajtunk kívül
történik. Ez az átlagos tudat folytonos szétszórtsága.?A hétköznapokat domináló
tudat szétszórt természete éles ellentétben áll a mélyebb tudat összeszedett és
összpontosított tudatával.d. A tudat átlagos állapotban nyugtalan és izgatott a
folytonos szórakozottság és szétszórtság miatt. Ahogy a tudatosság növekszik,
egyre inkább tudatossá válunk a mélyebb tudatról, amely a csönd és béke
alapja.?Még ha (a belső tudatosság) aktív is, a tett mögött vagy körülötte
teljes csöndet és nyugalmat érzünk. Minél inkább koncentrálunk, annál inkább
növekszik a nyugalom és a csönd. Ezért érzünk nyugalmat, még akkor is, ha egy
sor esemény zajlik belül.?e. Átlagos állapotban a tudat összekeveredik, és
azonosul az eszközeivel ? a testtel, a vitális természettel és az elmével; az
ember ekkor a testének, gondolatainak és érzelmeinek hiszi magát. Ahogy a tudat
fejlődik, egyre inkább különállónak és elválasztottnak érzi magát a külső
fizikai, vitális és mentális természettől. Ahelyett, hogy azonosulna a külső
természet mozgásaival, különálló tanúként ?
a Bhagavad-gítá szavaival Száksí-ként ? szemléli őket.?(A tudat) bevonódhat az
eseményekbe, vagy kívül is maradhat. Az emberi tudat szabályszerűen mindig
bevonódik, de kifejlesztette a képességet, hogy el tudjon szakadni ? az alsóbb
teremtés erre képtelennek tűnik. Ahogy a tudat fejlődik, az elszakadási képesség
is fejlődik.?