Az Egy szem eper a rendszerváltozás regénye, ám több és kevesebb is annál.
Több, mert egyes szintjei visszanyúlnak a két világháború közötti időkig, a
nagyapák világáig, kevesebb, mert a rendszerváltozás folyamatait személyes
tapasztalatai alapján ábrázója a szerző. Orosz István a szamizdat Beszélő
alapító nyomdászaként került kapcsolatba a nyolcvanas évek elején kibontakozó
magyarországi ellenzéki csoportokkal. Az elsősorban önéletrajzi elemekből
építkező regény egy szegény, ?proli családból származó tehetséges fiatalember
életútját meséli el, hogyan jut el a kádárista Magyarországon az aktív
ellenzékiségig, ennek milyen következményei lesznek sorsa alakulására, hogyan
kényszerül angliai emigrációba, hogyan válik ?fölösleges emberré, mert nem tud
azonosulni a kibontakozó negatív folyamatokkal, hogyan veszíti el a talajt a
lába alól. Életének viharain keresztül földereng a rendszerváltozáson átesett
ország sorsa. Az Egy szem eper szenvedésekkel terhes, megrázó és ugyanakkor
élvezetesen fölszabadító történet Magyarország közelmúltjáról, méltán
illeszkedik azoknak a műveknek a sorába, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy
sokféle történet elbeszélése révén valamiféle konszenzusos nemzeti önismeretre
tegyünk szert, mert erre talán soha nem volt még akkora szükség, mint
napjainkban.