Anyaság. A legtöbb kislány, amikor önfeledten babázik, a lelke mélyén már
anyává lesz. Eljátszik mindent, amit látott addigi élete során, és azt is, amit
nem. Horgolt vagy műanyag, bájos vagy furcsa külsejű babával bánik úgy, mintha
az édesanyja lenne: beszél hozzá, ringatja, altatja, eteti, nevelgeti, éppen
úgy, ahogy vele bánnak. Vagy ahogyan szeretné, hogy bánjanak vele. Vagy épp úgy,
ahogyan soha nem láthatta, amire nem emlékezhet, ami nem az ő tapasztalata. De
akkor kié?Te döntöd el, hogy a múltadból mit teszel le és mit viszel tovább,
tehát te döntöd el, hogy a múltad vagy te magad irányítod az életedet. Ez a
szabad akarat lényege. De ehhez ismerned kell, hogy honnan jöttél. Tudnod kell
mindent, ami ez idáig meghatározta, hogy éppen hol tartasz az életben. Bauer
Barbara négyrészes kisregénysorozatának harmadik kötetében apró történeteken,
mindenkori anyák egymásba fonódó, generációról generációra átnyúló rövid
epizódjain keresztül építi fel az anya figuráját. Az anyaságra készülve
szakkönyveket olvastam, anyukákkal beszélgettem, akikről úgy gondoltam, hasonló
értékrend mentén haladnak. A férjemmel elméleteket gyártottunk arról, hogy
milyen szülők leszünk, miközben izgatottan vártuk, hogy végre megismerjük ŐT.
Aztán a születésével nem csak őt ismertem meg. Folyamatosan tükröt tart elém,
amiben látom felvonulni a múltamban felsorakozó anyák minden örömét és bánatát,
félelmét, traumáját, és tudom, hogy én magam is óhatatlanul kódolom őbelé a
sajátjaimat is. Bauer Barbara