Esterházy ?Péter esztétikai-_esszéisztikai_ írásait először 1988-ban rendezte
kötetbe. A kitömött hattyú szövegei nagyrészt felkérésre, sőt ?aktuális?
művészeti események alkalmából születtek, de az azóta eltelt közel két évtized
múltán sem érzi úgy az (újra)olvasó, hogy ?másodrendű frissességű lazacot meg
tokhalat? kapna. Az írások nagy részét címe vagy alcíme magyar írók, költők
személyéhez, könyveihez, gondolataihoz vagy íróságához köti, sorrendben:
Kosztolányi, Ottlik, Örkény, Hamvas, Mészöly, Móricz, Vasadi Péter, Petőfi és
Csáth Géza. Az egyszerre munkanapló, esszé és ars poetica típusú írások sora
személyes irodalom- és művészettörténetté formálódik, mely az akkoriban
átalakuló kánonra is hatást gyakorolt. A kitömött hattyúban egy olyan belső
köznyelvet (Balassa Péter) hozott létre a szerző, melyen azóta is csak ő tud
beszélni, írni ? már akkor is fociról; a foci ürügyén irodalomról; képzőművészet
kapcsán megint irodalomról; filmforgatókönyv-(utó)íráskor bundáskenyérről és egy
magyarról ? New Yorkban.