Az élet lassan beteljesedik. Vagy legalábbis vége szakad. És a Mű? Mi marad
abból a 15 000 napból vagy 150 000 órából, amit előbb az édesapámtól örökölt
Smith írógép, majd az egyre gyorsuló számítógépek billentyűi előtt töltöttem,
délelőttökön és délutánokon, este és reggel, esős és derűs napokon, télen és
nyáron, előttem Buda tetőinek cseréptengere, a Balaton hajnali ködfüggönye,
Solymár dombjainak kékeszöld dombkoszorúja, egy barokk kolostorudvar szép
íveinek ritmusa. Mi kerekedett ki mindebből? S mi marad meg mindebből?
Legfeljebb csak annyi, hogy egy ember a 20. század második felében valahogy így
látta a világot. E sorozat régi és új, már megjelent s talán még megjelenő
(magyar nyelvű) írásaim gyűjteménye lesz. Azt is mondhatnám, némi túlzással,
hogy egy kalandokkal teli élet dokumentumainak gyűjteménye.