Szerző: Szabó Magda Kiadó: Európa Nyelv: magyar Kiadás éve: 2008 ISBN:
9789630785655 Kötésmód: KEMÉNYTÁBLÁS, KÖTÖTT Oldalszám: 186 oldal Méret [mm]:
132 x 188 x 16 Az ?olvasót félre ne vezesse a Bibliát idéző cím, nem a Ben Hur
vagy a Quo vadis kései testvérét tartja kezében, hanem az ószövetség
Ábrahám?Izsák epizódjának a magyar közelmúltat ábrázoló parafrázisát. A regény
születése idején már elhagytam száműzetésem színhelyét, az állásvesztésem után
munkahelyemül kijelölt általános iskolát; az intézkedést a hajdani vallás- és
közoktatásügyi minisztériumból eltávolított, ?osztályidegen? tanárnő életében
nem jutalomnak szánták, hanem büntetésnek, s hogy áldássá fordult, nem a sors
vigyora, Isten kegyelme tette. Eredménye Az őz után legnagyobb külföldi sikert
elért regényem lett, a Mózes. Sosem írtam volna meg, ha az általános iskolai
oktatás gyakorlata nem szembesít naponta három nemzedék problémáival, kudarcával
és a jövő miatti nyugtalanságával, a tanácstalan Ábrahámok ? nagyszülők, szülők
? és a nagyon is világosan látó Izsákok ? a fiatalság ? aggodalmaival,
rémületével, reményével és reménytelenségével. A könyv miatt egyszerre öt helyen
jelentettek fel, s már zúzdában volt, mikor kiadója megmentette a bezúzástól,
mert nyilvánvalónak látszott, hogy az akkor már külföldön sem ismeretlen író
meghurcolása nem használ sem a magyar bel-, sem a külpolitikának. Így a regény
megmenekült, a hazai kritika vette kezelésbe, de abba is belemosolygott a
véletlen, a francia kiadást elolvasta az egyik leghíresebb és legtekintélyesebb
francia esztéta, André Wurmser, aki elemző tanulmányban rögzítette, az idegen
fiatal nő végre megértette vele, miért a diáklázadások és a tökéletesen más
jelleget öltött nemzetközi fiatalság döbbenetes és megható változása. A
sajátságos sorsú könyv tíz francia kiadása lezárta a Mózes-ügyet, amelynek hazai
visszajelzései se voltak akármilyenek, hetekig ismeretlen fiatalok vándoroltak
el a lakásomra az ország szinte minden részéről, tarisznyával, hosszú hajjal,
hibás kifejezőkészséggel, ital vizet kértek és egy kis beszélgetést, boldogan és
riadtan néztem a váratlan erővel mellettem, mögöttem felsorakozó lányokat,
fiúkat. A Mózes pyrrhusi győzelem lett, megnyerte a fiatalokat, de a rendszer
volt vagy akkori kiszolgálói nem kedveltek meg miatta. A regény, mint jeleztem,
parabola, Ábrahám a vének, öregek, középkorúak, Izsák a fiatalok jelképe. A
bibliai rész szerint az Úr azt kívánja Ábrahámtól, engedelmessége és tisztelete
jeléül áldozza fel neki Izsákot, a fiát. Ábrahám megszakadó szívvel már-már
megteszi, de Isten kegyelme elhárítja a gyilkosságot, az apa nem kényszerül rá.
Az én regényemben az én Izsákjaim azt érzékeltetik, csak a saját istenükért
hajlandók odaadni az életüket, s nem vállalják, hogy családi döntés szabja meg,
mi a neve az áldozatkérő istennek, aki-ami eszmének vagy ideológiának is
nevezhető. Ötvenhatban a gyerekeink a nemzettel együtt, a maguk választotta
szabadságigény eszméje miatt kínálták akár a halálnak is alig megkezdett
életüket. A regényt most olvastam életemben másodszorra, mikor ezt az új kiadást
nyomdára előkészítettük. Kirázott a hideg, ahogy néztem hajdani arcomat a
fényképen, és azt kérdeztem magamtól, micsoda semmivel nem törődő nemzeti és
magánsebzettség diktálta ezt a szöveget a másfél méter nagyságú alkotónak, aki
úgy ordít a közélet arénájában, hogy megint megpróbálják elnémítani. A történés
idejét ötvenötre tettem, nem véletlen az időpont. Az ötvenes évek legelejétől
már ígérte magát valamilyen formában a jövendő. Még nem volt itt ötvenhat, de
közelgett. Mint az Arany-balladában, mindenki érezte: ?villámlik messziről.?