Mindmáig az irodalmárok és az olvasók is úgy tudták, hogy Szabó Magda költőként
kezdte pályáját, és első prózai műve a 1957-ben megjelent Freskó című regény
volt. Most azonban újra kell írni a magyar irodalomtörténetben a Szabó Magda
életéről és munkásságáról szóló fejezetet. A hagyatékból ugyanis előkerült egy
fehér dosszié, s abból két szürke kockás borítójú füzet. Rajtuk a cím: Csigaház,
az évszám: 1944 és az SzM szignó. S hogy mit rejt a két füzet? Egy kisregényt,
amely 1939-ben játszódik, Bécsben. Egy zaklatott fiatal lány érkezik a Csigaház
nevű panzióba. Júlia Budapestről menekült az osztrák fővárosba, régi
ismerőséhez, a panzió tulajdonosnőjéhez. Odahaza megrázó élményben volt része: a
vártnál korábban hazatérve a családi villába, rajtakapta fiatal mostohaanyját,
Dollyt és szeretőjét, Dorner András ügyvédet, apjának, az országos hírű
sebészprofesszornak a barátját. Júlia felháborodása és kétségbeesése annál is
nagyobb, mert ő azt hitte, hogy Dorner az ő kedvéért jár a házhoz. A fiatal lány
abban reménykedik, hogy a Csigaházban menedéket és nyugalmat talál, ám a
panzióban további veszedelmes viszonyok bolygatják fel a mindennapok megszokott
rendjét, újabb szerelmi háromszögek formálódnak. A politikai helyzet is
nyugtalanító, hiszen a bécsi Burgon már horogkeresztes zászló leng, és a németek
egyre jobban érdeklődnek a Csigaház lakói iránt. A háború fenyegető árnyéka
borul egész Európára. A szerelmi és politikai szálból biztos kézzel összeszőtt
kisregényt minden bizonnyal Szabó Magda 1935 és 1938 közötti bécsi
tartózkodásainak élményei ihlették, ezeket öntötte - valószínűleg itt először -
prózai formába. Sorait olvasva tanúi lehetünk a regényíró születésének. Nyomon
követhetjük, hogyan talál rá saját hangjára, hogyan dolgozza ki írói módszerét.
A sokféle élményt, érzést, hangulatot egybesűrítő mű már magán viseli Szabó
Magda írásművészetének jellemző jegyeit: kivételes megfigyelőképességét,
éleslátását és ábrázolókészségét. A Csigaház igazi irodalmi szenzáció és
felfedezés!